Megfordul a Jing és Jang jegy?
„Egyre több nő választja Magyarországon a katonai hivatást. A mai önkéntes haderő 18%-át adják a nők.” – olvasom a Magyar Honvédség megalakulásának 160. évfordulójára kiadott közleményben.
S, mint mindig, ha női katonákról hallok, borsódzik a hátam, minden porcikám berzenkedik. Miért? – kérdem magamtól. A legjobban akkor döbbentem meg a női katonaságon, amikor több, mint 10 évvel ezelőtt először jártam Izraelben, és egy szimpatikus, kedves, „normális” üzletasszony büszkén mesélte, hogy 18 éves lánya másnap bevonul katonának –3 évre. Eszem megértette ugyan az érveit (kevesen vannak, mindenkinek védenie kell azt a kis országot, amit annyi kínnal szereztek meg maguknak az elődök, stb.) anyai szívem, és női ösztönöm azonban tiltakozott! Most a hír hallatán, újra eszembe jutott ez a történet, s még mindig libabőrös leszek.
„Maradi vagy!” – korholom magam, s idézek magamnak újra a közleményből: „az egyenlő bánásmód, és az átláható karrierlehetőség egyre több hölgy számára teszi vonzóvá, hogy katonának álljon.”
De könyörgöm! – tiltakozom magamban újra – a XXI. században, Magyarországon még mindig ilyen rossz a nők helyzete? Bár tudom, hogy az 18% nem egy nagy létszám, de ez egy tendencia!
Mi ez? Menekülés egyes nők számára, éppen a nőiesség elöl? Vagy netán genetikailag olyan átalakuláson megy át a társadalom, hogy az őseink által belénk kódolt üzenetek a nőies nőkről (és a férfias férfiakról) szépen lassan eltűnik? Mert hiszen nem csupán a katonaság nyílt vállalásával tapasztalhatjuk a nők elférfiasodását!
„De azért a katonaság ma már más, mint akár 20-25 évvel ezelőtt volt!” – mond ellent ismét a másik énem.
Persze – mondom én – a hidegháborúnak már vége. De a katonai kiképzés kemény fizikai igénybevétel, és igen „meleg” háborúk vannak (s nincs rá garancia, hogy nem jön újabb), ahol a magyar hadseregnek is szerepet kell vállalnia, s abból a női katonák sem maradhatnak ki.
Semmi bajom azzal, hogy a nőknek is legyen hivatása, sőt fontos az önmegvalósítás. Éppen ilyen fontos az is, hogy a férfi – társként, férjként, apaként – felvállaljon korábban a nők privilégiumának tartott feladatokat otthon és a családban. De ha anya elmegy hónapokra katonáskodni a világ valamelyik sarkába, akkor apára marad minden? Hány olyan férfi van, aki ezt vállalja? Vagy csak a szingli létet örökre vállaló nők mennek katonának?
Hozzászólás zárolva.