Olcsót és finomat…
Magam is meglepődtem, hogy annyi év távlatából hirtelen előbukkant. egy régi emlékkép. Ötéves lehetek. Apai nagyanyám a konyhaasztalon tésztát gyúr, én pedig mellette ugyancsak ilyesmivel foglalatoskodom – kicsiben. Előttem a „hokedlin” a kis nyújtódeszka, rajta az én tésztám: igaz, ebbe nem kerül tojás, csak egy kis víz. Nagyanyám a sajátja mellett az én munkámat is figyelemmel kíséri. Megmutatja, hogyan készítsek belőle apró fonottkalács-formát, aztán ezeket a tűzhelyen, a „spóron” megpirítom, és jóízűen meg is eszem.
A kocsonyafőzésre egy városi lakás szűk konyhája ugyan nem túl ideális, de apánk ebbe is sokszor belevágott tél idején. Az elkészítés kényelmetlenségeit aztán hamar elfeledtük, amikor sorra vettük a kocsonyás tányérokat, és jókat lakmároztunk. Gyönyörű, tükörtiszta, ízletes volt apám kocsonyája. Ezt csak azért jegyzem meg, mert később volt szerencsém olyan kocsonyához is, amelyiknek a tetejéről centi vastag zsírréteget kellett előbb lekaparni. Az apám sütötte kirántott húsnak, azaz bécsi szeletnek még a rokonok, barátok körében is legendás híre volt. Nemegyszer mondták is nekünk: senki nem tudja úgy elkészíteni, mint apátok. Nekünk ezt természetesen nem kellett magyarázni, hiszen éveken keresztül ettük, és soha nem tudtuk megunni. Nem volt rágós, hanem omlós, a bundája pedig nem páncélszerű, hanem szintén ízletes, puha.
Anyám székely- és töltött káposztája legalább ekkora népszerűségnek örvendett. A töltött káposztából egy hatalmas fazékkal készített mindig, jó esetben három napig is kitartott, mert az az igazság, hogy elég kapós volt. Anyám leginkább kisebb fej káposztából készítette, és az ő receptje az, hogy tojás helyett vizet tett a töltelékébe. De ugyanígy nagyon neki tudtunk esni a zöldbab- vagy a krumplifőzelékének. Nem tudott annyit főzni egyikből sem, hogy ne sajnálkozzunk felette, ha elfogyott. Emlékszem, egyszer nálunk járt az öcsém barátja, és anyám akkor is krumplifőzeléket készített. Amikor a gyerek hazament, nem sokkal utána az édesanyja telefonált hozzánk: árulja már el anyám, mit adott enni a fiának, mert arról áradozott otthon, hogy ő még olyan finomat nem evett. Semmit, felelte anyám, csak egyszerű krumplifőzeléket. De azért láthatóan jólesett neki, hogy ilyen sikere van a főztjének.
Kicsit elszomorít, hogy nem sikerült minden családi konyhafortélyt ellesnem, de azért remélem, hogy egy-két receptet sikerül megmentenem és egyszer majd én is továbbadhatom őket.
Forrás: www.ujszo.com
Hozzászólás zárolva.