Olcsót és finomat…

Magam is meglepődtem, hogy annyi év távlatából hirtelen előbukkant. egy régi emlékkép. Ötéves lehetek. Apai nagyanyám a konyhaasztalon tésztát gyúr, én pedig mellette ugyancsak ilyesmivel foglalatoskodom – kicsiben. Előttem a „hokedlin” a kis nyújtódeszka, rajta az én tésztám: igaz, ebbe nem kerül tojás, csak egy kis víz. Nagyanyám a sajátja mellett az én munkámat is figyelemmel kíséri. Megmutatja, hogyan készítsek belőle apró fonottkalács-formát, aztán ezeket a tűzhelyen, a „spóron” megpirítom, és jóízűen meg is eszem.