Sós, – alias Koós – Réka uniós vacsorája
Alapvetően nem szeretek főzős műsorokat nézni a TV-ben, bármily divatosak is lettek az utóbbi években a különböző TV csatornákon. Rendre csalódást okoztak – tisztelet a kivételnek.
A desszertre már kár is szót vesztegetni!
S miközben a vacsoravendégek jól elhumorizálgattak egymás között – az én tekintetem már elkalandozott, a Tv-ről s azt kérdeztem magamtól, kinek is szólhat ez a műsor? Mi a mondanivalója, mi az üzenete?
Aztán elkezdtem korholni magam: „Már megint régimódi vagyok! Merthogy mondanivalóra vágyom, ha már rászántam az időmet!” És elkényeztetett is vagyok. Merthogy imádok finomakat enni, s olyan szerencsés vagyok, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon sok helyen jártam, ahol isteni, igazi, hibátlanul elkészített ínyenc falatokat eszegethettem. Ráadásul – pechemre – főzni is szeretek. (A családom és a barátaim szerint állítólag tudok is. De annál tovább azért nem merészkedek, minthogy megosszam időnként Önökkel kedvenc receptjeimet.)
Igaz én nem is vagyok se színésznő, se szakács. Ámbár – „cipész maradjon a kaptafánál” elv alapján – Réka is talán jobban járt volna, ha nem a főzéstudományával akarta volna növelni népszerűségét.
Majd jót vidultam magamban azon, hogy vajon hány liter vizet ittak meg, és mennyi emésztésserkentőt szedtek be a többiek, hogy „feldolgozzák” Réka vacsoráját?
Hozzászólás zárolva.