Utazz velünk Ausztráliába
Érdekel egy olyan ország, ahol a nagyvárosokat angol lordokról, míg az apró településeket a helyi őslakosok nyelvén nevezték el? Ellátogatnál egy olyan helyre, ahol még az ötvenes években is az volt népszámláláskor a szokás, hogy az őslakosokat és a juhokat egy kalap alá vették? Szeretnél a 16-os villamossal délutánonként kiruccanni a városi strandra? Ha mindezt személyesen is megtapasztanád, nos akkor irány Ausztrália. Egy kis kedvcsináló következik.
Századfordulós öltözőkabin a városi strandon
Én februárban látogattam el Ausztráliába, ez az ottani nyár legmelegebb hónapja (a mi augusztusunknak felel meg), így a hőség elől érdemes a hűsítő víz mellé menekülni. Szerencsére Melbourne-be ezt az ember könnyűszerrel megteheti, a belvárosban csak felszáll a legendás 16-os villamosra, és egy viszonylag hosszú utazás után már ott lehet a St. Kilda Beach-en.
Bár Ausztrália egy fiatal ország, azért gondosan óvja a régről maradt emlékeket, így a strandon még ma is azokban a színes fa öltöző kabinokban lehet öltözni-vetkőzni, amit a múlt század elején húztak föl a homokos fövenyen.
Great Ocean Road, Ballarat, és Gipsland
Aki Melbourne-be látogat, annak kihagyhatatlan túra lesz Great Ocean Road.
Ez egy egész napos „hullámvasút” egy le-föl száguldozás az óceánparton kiépített országúton, egészen a The Twelve Apostles sziklacsoportig. Ez 12, az óceán által körülölelt sziklaóriást jelent; bár, hogy ma mennyien vannak, azt már nem tudni, mert a tengervíz eróziója következtében egyre, másra omlanak bele az óceánba.
Maga az út a nagy gazdasági világválság idején épült ki, amikor amerikai mintára hatalmas állami beruházásokkal próbálták a munkanélküliséget csökkenteni, és a kereslet növelésével a gazdaságba újra életet lehelni.
Az út, ami visszafelé már a szárazföld belsejében vezet, hatalmas élmény. Az embert olyan tágasság érzés fogja el, hogy ilyenre a szűk európai tájakon még esély sincs.
Melbourne-ből érdemes még ellátogatni Ballaratba, az ausztrál aranyláz ikonikus helyszínére is. Persze a városban bányászat már nem folyik, de olyan Szentendre formában megőrizték a régi épületeket, bányászati relikviákat. Aki szereti a skanzen-feelinget, annak mindenképpen ajánlom.
Gipsland lehet még egy érdekes túrahelyszín. Ez a vidék ma már megszólalásig hasonlít a wales-i tájakra, dimbes-dombos, fűvel benőtt legelők, kilométereken keresztül, hatalmas marhacsordákkal ( ez Ausztrália legnagyobb tejtermelő vidéke). Az angliai telepesek megjelenése előtt viszont a vidék egészen másképp nézett ki. Dús erdők, buja növényzet, amit az angol textilipar korabeli igényei egyszerűen juh legelőkké változtatott. Ma már ipari táj, de talán jó értelemben vett ipari táj.
Vissza a városba, találkozás a Beatles-szel
Melbourne-t egy hatalmas hegyvonulat, a Mount Dandenong koszorúzza, és bár kevesen tudják, télen (persze az ottani télen) sízésre is alkalmas a hely, gyakori a csúcsokon a hó.
Amiért én mégis a csúcsra törtem (a legnagyobb nyári rekkenő hőségben) az egészen más volt. Nénikém, aki 56-os menekültként érkezett az országba, a hatvanas években kibérelte a hegytetőn lévő bisztrót, vállalkozóvá válásának egyik etapja volt ez. A bolt jól ment, a teraszról egész Melbourne belátható volt, a lábunk alatt elterülő városra még a Beatles is kíváncsi volt.
Így találkozott a nénikém egyszerű emigránsként a híres gombafejűekkel.
Becses fejezet ez a családi krónikánkban.
Ausztrália egy hatalmas ország, Victoria csak egy kis szelete, amit pedig most a fentebbi sorokban bemutattam, még annak is csak a töredéke, amit az egy hónapos kint létem alatt tapasztaltam, és láttam.
Bár messze van, az utazás is drága, de mindenkinek ajánlom, aki egy laza és jókedvű, szorongásoktól mentes országot akar meglátogatni. Kerekedjen fel, nem fog csalódni, nem csak a táj, az épített környezet, de az ott élő emberek is elbűvölők.
Persze mindezt csak abban az esetben ajánljuk, ha a járvány is engedi.
Ezt is olvasd el!
Hozzászólás zárolva.