Ami segített megszabadulni a gondjaimtól …
„Most bemutatom azt a módszert, ami segített megszabadulni a gondjaimtól”- mondta az ismerősöm, miközben letépett egy lapot a naptárról, az ujjai között lassan kis golyóvá gyúrta össze, és beleejtette a papírkosárba.
Majd lehunyta a szemét, én pedig csöndben vártam, mert nyilvánvalóan imádkozott. "Ámen" – mondta aztán hangosan.
– Ez a nap elmúlt, most pedig következzék a munka utáni pihenés.
Bizonyára mindenkinek vannak jól bevált rituális szokásai, amelyek segítségével "elengedi" a napi problémákat és igyekszik lelki nyugalmát a lehető leggyorsabban meglelni.
De vajon olyan egyszerű ez? Hogyan tudjuk megváltoztatni nem kívánt érzelmeinket és tulajdonságainkat; a haragot, a félelmet, a kétséget, és hogyan juttathatjuk kifejezésre a velünk született vagy szerzett pozitív tulajdonságainkat?
A napokban került a kezembe Kurt Tepperin: Minden terv valóra váltható című könyve, amely gyakorlati és módszertani tervet nyújt arra, hogyan tárhatjuk fel azokat a belső erőforrásokat, melyekkel egyedi és nagy dolgokat hozhatunk létre. Tanácsait megszívlelve szilárd alapokra építhetjük az életünket, és "védőernyőt" boríthatunk föléje, ha már felépítettük.
Az alábbi életbölcsességekben talán némi inspirációra lelhetünk:
– Pozitív önkép nélkül, – anélkül, hogy barátságot kötöttünk volna magunkkal,- nincs lelki nyugalom.
– Azok, akik nem szeretik önmagukat, a környezetükre is kivetítik az elutasítást. Aki önmagával elégedett, az másokkal is az. Aki önmagának megbocsát, az másokkal is jóságos.
– Ha valakit megsimogat az ember, – önmagát simogatja. Ha megüt valakit,- önmagának okoz fájdalmat.
– Nem vagyunk felelősek azért, hogy mit hoz a sors, de azért igen, hogy azt hogyan értelmezzük, hogyan éljük meg, mit csinálunk belőle.
– Mások megváltozása mindig ott kezdődik, ahogyan én viszonyulok hozzájuk, vagyis – önmagamnál.
– A partnerem nem az állandó változtatási kényszer nyomására változik meg, hanem paradox módon attól, hogy elfogadom olyannak, amilyen.
– Készen kell állnom arra, hogy valakit elengedjek azért,- hogy valóban az enyém lehessen.
– A ragaszkodás vakká tesz, önfejűvé, ítélkezővé és drámai jelenetek megrendezésére késztet, mert úgy érezzük, – igazságtalanul bántak velünk. Közben tökéletesen figyelmen kívül hagyjuk, hogy saját üldöztetésünknek mi magunk vagyunk az oka.
Hozzászólás zárolva.