Az a titokzatos hatodik érzék

Az előző epizódban az öt érzékszerv volt a téma. Az a titokzatos hatodik érzék – a mai témánk – a megérzés, a belső látás, a belső hang, amit az ösztöneink súgnak – egy szóval az intuíció. Ilyenkor mondjuk azt, hogy „Nem tudom, miért, de biztosan úgy van.” Egyszerűen érzi az ember, és kész.

Hívják extraszenzoriális percepciónak is, ami érzékszerven kívüli érzékelésnek (és észlelésnek) fordítható magyarra – de ezzel sem lettünk okosabbak. (Egyesek szerint az aura és a csakrák segítségével érzékelünk-észlelünk ilyenkor. Ez magyarázza pl. klinikai halál állapotában való érzékelést is: le tudja írni az odaátról visszatérő, hogy rokona milyen ruhában sírt kinn a folyósón és hányadmagával ült a padon; hogyan próbált randit kicsikarni az altató orvos a nővérek gyöngyétől – ám ezzel egy egészen más területre kerülnénk, ezért nem megyek mélyebbre, csak az érdeklődőknek jeleztem, hogy merre olvassanak utána…)  

Induljunk inkább megint a kályhától: nézzük, mi jellemző az intuitív hajlamú emberre.

Tapasztalati szinten tényleg az, hogy a legaprólékosabb önmegfigyelés alapján sem tudja megmondani: melyik érzékszervével (az ismert öt közül) érzékelte, észlelte azt a tényt, jelenséget, dolgot, amiről beszél. Ugyanakkor a valóság, a jövő, a tudományos megfigyelés – tehát minden, ami lényeges – azt igazolja, hogy igaza van.

A korábban is idézett Játékos enneagram c. könyv szerzői: Renee Baron és Elizabeth Wagele azt tapasztalták, hogy az intuitív hajlamú ember

1.      „globálisan lát, és hajlamos figyelmen kívül hagyni a részleteket,

2.      érdeklik a lehetőségek, használja a képzeletét,

3.      szeret új ösvényeket vágni; néha megáll, de aztán hatalmas lendülettel megy tovább”.

Ez a három pont viszont mind egy olyan állapotra utal, amit jobb-félteke dominanciaként vagy féltekei szinkronizáció gyanánt lehet megfogalmazni.

Ma már elfogadott az a nézet ugyanis, hogy a két agyfélteke között egyfajta munkamegosztás is érvényesül (miközben sérülés vagy más rendkívüli helyzet esetén helyettesíteni is képesek egymást). E munkamegosztás szerint inkább a jobb félteke a „felelős” az idézett 3 pontban megfogalmazottakért. A féltekei szinkronizáció pedig arra utal, hogy – ellentétben a rendszeres bal-félteke dominanciával – mindkét félteke „bekapcsolt állapotban” van. Nem-intuitív emberek is átélhetnek ilyen élményt relaxáció, őszintén átélt imádkozás vagy álmodozás közben, boldog szeretkezés után, avagy a Csíkszentmihályi Mihály által flownak (áramlásnak, áramlatnak) elnevezett állapotban.