Ha a nővérek orvosi feladatokat vállalnak

Németországban még mindig vita van arról, hogy szabad-e a nővéreknek vért venniük vagy intravénás injekciót adniuk. Más európai országoktól eltérően nincs általánosan kötelező válasz arra a kérdésre, hogy milyen „orvosi” tevékenységeket szabad vállalnia egy nővérnek. Ebben minden kórház ill. osztály maga dönt. Néha a tevékenység nővérek szerint változik. Kivételt képeznek az intenzív osztályok, ahol általában minden nővér vesz vért és ad injekciókat.

Néhány osztályon a nővérek még a kötéscserét vagy az egyszerű infúziókat is elhárították, mint a Ringer oldat. Csaknem egyidejűleg paradox módon egy eszmecsere kezdődött az ápolás főiskolai szintre emeléséről.

A 80-as évek vége volt az ápolási szükségállapot ideje, az ápolási szövetségek a munkaterhelést az ápolási és az orvosi feladataik világos elhatárolásával akarták korlátozni. Ebből a pragmatikus szempontból a szövetségek egy olyan hivatásszemléletet képviseltek, hogy az ápolás ne legyen többé egy egészségügyi kisegítő szolgálat, hanem egy önálló tevékenységi területű hivatás. Ma a helyzet paradox: hároméves képzésük alatt a nővérek és az ápolók megtanulták a vénapunkciót és hogy mire kell ügyelni az injekcióknál és az infúzióknál, de később ismereteiket nem alkalmazhatják.

Ha a nővérek elhárítják az orvosi feladatokat, ennek nemcsak kvalifikációjuk látja kárát, hanem károsan befolyásolja az egész kezelési folyamatot. Az elválasztás késedelemhez vezet az ellátásban. Egy újonnan felvett beteg vérvétele csak délután történik meg, mert az osztályos orvos reggel a műtőben volt.

Az orvosi kamara véleménye szerint, mivel az infúziók és a vérvétel nem tartozik a képzett asszisztensszemélyzet szokásos feladatai közé, minden esetben az orvos felelős a beavatkozások elrendeléséért és szabályszerű elvégzéséért.

Minden osztályon kell lennie egy szolgálati utasításnak, amely szerint a nővérnek az olyan tevékenységet, amelyre nincs kiképezve, el kell hárítania. Ezenkívül csak olyan gyógyszereket injekciózhat, amelyeket ismer.