Imolai Judit asztrológus a Mérleg haváról

Kapcsolatokról elmélkedve mindenek előtt jól tesszük, ha először saját emlékeinket rendezzük össze, milyen élményeket tudunk lelkünk naplójában összefoglalni családunkról, és milyen kapcsolatban töltött tapasztalatokkal gazdagodtunk eddig.

A lélek ügyeit vizsgáló tudományok (asztrológia, pszichológia,…) biztató tanulsága: minden párkapcsolati,társkapcsolati, munka- vagy érzelmi szál rendezésére valamilyen múltunkból eredő családi modellből nyerhetünk magyarázatot, és amint felismertünk egy hiányt vagy jól – rosszul rögzült viselkedést, magatartási formát, onnantól változtathatunk is azon. Ez csak rajtunk múlik.

A velünk szembesétáló tapasztalatok, fizikailag megjelenő emberek tükörképek: amit nem tudtunk megtanulni magunk a karmikus fejlődésünk során, ahhoz „segítségül” kapjuk a külvilágban megjelenő embert, tudatalattink manifesztációját, aki arra vezet majd minket, hogy hogyan formálódhatunk tovább.

És amikor ennek segítő erejét nem-tudomásul-véve tagadnánk a változás szükségességét, jön létre a jungi értelemben megfogalmazott projekció, azaz kivetítés: mutatóujjunkat felemelve rámutatunk valakire, mondva: ő a felelős.

Pedig magunkból is kiindulhatnánk: vajon miért kell ezt a kiegészülést megtapasztalnunk?  És próbálkozhatunk akár egy egyszerű kísérlettel tovább: ha valakire rámosolygunk, annak ösztönösen meglágyul az arca, lelke, felébredünk a százéves átkos varázsálomból, és enyhül a karma-kötés.

Meglepő tanulságokkal szolgálhat önmagunkat tanulmányozó, múltunkat vizsgáló gyűjtőmunkánk: az átélendő történetek ismétlődnek, magunk sem valljuk be, de folyton „visszaesünk”, és képtelenek vagyunk beismerni, magunk is hibázunk olykor. Ideális esetben persze szépen fel tudnánk sorolni azokat a tulajdonságokat, amelyeket elvárnánk a leendő, természetesen Mr. Tökéletes Társtól.

Sajnos SOHA nem a Tökéleteshez megyünk! Inkább apát kerestünk, vagy anyapótlékot? Anyagi biztonságot, vagy megengedő szabadságot?

Mi volt fontosabb, hogy elkerüljünk otthonról, vagy hogy átvegye valaki a felelősségeket?

Társunk, partnerünk, akit az Élettől, Karmánktól kapunk, olyan bennünket kiegészítő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket mi magunk nem birtoklunk, illetve olyan tapasztalatokat kell átélnünk, amelyekkel kapcsolatban még van valami tartozásunk, törleszteni valónk.