Facebook hozzászólás
785

Kiszáradunk a stressztől? Vagy a kiszáradástól stresszelünk?

A stresszről sokat beszélünk, de keveset teszünk ellene. Pedig sok mindent lehetne! Az egyik legnagyobb probléma a folyadékfogyasztás hiánya, aminek igenis köze van a stresszhez!

A Pia&Profit online-on közzétett cikkében Horváth Emil stresszor mentor fontos tudnivalókat foglal össze a stresszről.

Vízhiány/dehidratáció = stresszállapot?
A dehidratáció – magyarul kiszáradás – nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztést jelent, illetve az elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló kórképet. Kevéssé ismert, hogy a krónikus vagy régóta fennálló, elhúzódó stresszhelyzetek igénybe veszik szervezetünk vízháztartását is. A stressz vízhiányt, míg önmagában a vízhiány stresszes állapotot okoz a szervezetben. Figyelemmel arra, hogy a stressz tovább fokozza a vízhiányt, olyan ördögi kör alakul ki, ami drasztikusan megterheli a szervezetet, és aminek végeredménye: szervezeti meghibásodások (hát- és derékfájás, reumatikus és ízületi fájdalmak, fejfájás, vesekő, epekő, kóros fáradtság, ingerlékenység, nyugtalanság, levertség, depresszió stb.) lesznek.

Mennyi az elégséges folyadékbevitel?
Ezt egy kísérlettel szemléltette a tudomány: egy 70 kilogramm testtömegű embert beültettek egy szobába 24 órára. Sem melege nem volt, se nem fázott. Felöltözve üldögélt, nem végzett semmiféle tevékenységet, nem ejtett egyetlen verejtékcseppet sem. Még csak nem is beszélt. A kísérletet követően elvégzett mérések szerint emberünk a fenti körülmények között, egy nap alatt:
● a bőrén keresztül elpárologtatott 0,5 liter vizet,
● a lélegzetével kibocsátott 0,35 liter vizet,
● a székletével elvesztett minimum 0,15 liter vizet.

Az abszolút minimum napi 0,285 liter minden 10 kilogrammnyi testsúlyra – Kép: Pixabay

Ez eddig 1 liter víz, amihez a kísérletet végző orvosok szerint hozzá kell számítani további 1 litert, amely ahhoz szükséges, hogy az alany szervezete megszabadulhasson a napi anyagcsere során normál esetben keletkező salakanyagoktól. Ez összesen 2 liter. A kísérlet konklúziójaként megállapítást nyert, hogy az abszolút vízfogyasztási minimum naponta 0,285 liter minden 10 kilogrammnyi testsúlyra.

Ezt kívánja minden sejtünk és porcunk!
Iszunk, iszunk, de sajnos nem eleget, pedig még a csontjaink is majd meghalnak némi folyadékért: gondoltad volna, hogy a szilárd csontszövet víztartalma 20%-on felüli? Most érdekes dolgokat tudhatsz meg a megfelelő napi folyadékbevitel fontosságáról, az egészségmegőrzésre, teljesítőképességre és jó közérzetre gyakorolt hatásáról.

Az elfogadható mennyiség viszont – amely a felnőtt szervezet megfelelő működéséhez szükséges lenne – ennek a másfélszerese! Egész pontosan 0,427 liter/10 kilogramm testtömeg.

Ennek a mennyiségnek a mindennapi elfogyasztásával érhetjük el, hogy a víz a testünkben ellátandó feladatait optimálisan tudja megvalósítani. Például fenntartja a vér megfelelő összetételét, s ilyenformán támogatja keringési rendszerünket, szabályozza a vérnyomásunkat; részt vesz az ízületeink, izomzatunk működtetésében; működteti az emésztő és kiválasztó szervrendszerünket; a sejtjeinkhez szállítja a tápanyagokat, illetve elszállítja a sejtektől a toxinokat; nagyban támogatja az agy, a szív, a tüdő működését; vagy éppen aktiválja az agyi hidroelektromosságot (a víz segítségével nyert elektromosságot nevezik így – az agy ~80%-a víz és ~25 milliárd idegsejtből áll, amelyek egy kiterjedt elektromos hálózatot alkotnak), ami elengedhetetlen az agy és annak két tucat milliárd idegsejtje közötti kapcsolat fenntartásához.

Mi játszódik le testünkben dehidratáció esetén?
Ha huzamosabb ideig nem iszunk elég ivóvizet, fokozatosan csökkenni kezd a sejtcellákban található víz aránya a sejteken kívül található víz arányához képest. Dehidratáció során a sejtek cellái akár 28%-át is elveszíthetik vízkötegeiknek. Ez rosszat tesz a normális sejtműködésnek, károsítja a kiválasztásban részt vevő szervek (vese és máj) működését, de az agyat és a szívet is. A víz a sejteken kívül kezd el felhalmozódni, és ott próbál segíteni a méreganyagok semlegesítésében. Ezt szokás bevizesedésnek nevezni, amikor végtagjaink elkezdenek vizesedni, majd arcunk is felpuffad. Szervezetünk kétségbeesetten próbál minden vizet visszatartani, hogy létfontosságú szerveink tovább tudjanak működni.

Amint a sejtek jelzik vízhiányukat, a véráramban jelen lévő víz mennyisége csökken. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sejtekbe továbbra is elegendő mennyiségű víz jusson. Azonban ez a jelenség a vérnyomás megemelkedésével jár együtt. Szívünkre pedig hatalmas feladat hárul, amikor ezt a megváltozott összetételű, sűrűbb vért kell keringetnie.

Működésbe lép szervezetünk vízvisszatartó rendszere, mely ott tartja vissza a vizet a testben, ahol csak lehetséges. A vesék a vizeletet visszatartják, és az erek összeszűkülnek az olyan létfontosságú szervekben, mint az agy és a szívizmok. Ugyanakkor serkenti a nátriumfelszívódás növekedését, ami szintén képes megkötni a vizet. Ha ez a dehidratált állapot tartósan fennmarad, magas vérnyomást eredményez. A magas vérnyomás és a vesékben visszatartott víz jelentős vesekárokat (vesehomok, vesekő) okoz.

A mai orvoslás ezekre a tünetekre különböző vízhajtók felírásával próbál megoldást találni. A vízhajtó azonban megzavarja a szervezet vízvisszatartó működését, ami éppen a dehidratált állapot miatt aktiválódott, hogy megmentse azt a kevés vizet, ami még a szervezetünkben van.

Ne csak egyél, igyál is!
Elfelejtettem ma inni, hangzik el gyakran ez a mondat.  S csak akkor pótoljuk sietve a folyadékot, amikor a szomjúságérzetünk jelez. Pedig a folyadékhiány nemcsak a közérzetünkre lehet rossz hatással, de hosszú távon az egyik legfontosabb kiválasztó szervet, a vesét is megbetegítheti, akár vesekőképződéshez is vezethet.

Mit okozhat a dehidratáltság hosszú távon?
A szervezet vízhiánya esetén megpróbálja a létfontosságú vízháztartást egyensúlyban tartani, és a nemesebb szerveket védeni (agy, szív stb., hasonlóan a kihűléshez). Így amikor érzékeli, hogy nincs elég folyadék, elvonja a vizet azoktól a szervektől és rendszerektől (pl. immunrendszer), amelyeket ebben az egyszerű vízhasznosítási helyzetben kevésbé tart fontosnak, és azokhoz szállítja, amelyek létfontosságúak. Ezáltal egyes szerveknél úgynevezett lokális vízhiány lép fel, fokozódik a dehidratált állapot, és ezeken a területeken különböző betegségek, fájdalmak, működési zavarok lépnek fel.

A testben fellépő vízhiány esetén azonos folyamatok mennek végbe a szervezetben, mint stressz esetén, tehát a vízhiány stresszes állapotot okoz. Figyelemmel arra, hogy a stressz tovább fokozza a vízhiányt, olyan ördögi kör alakul ki, amiből csak nagy odafigyeléssel lehet szabadulni.

A dehidratáció kezelése és egyéb teendők
A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb és élettanilag is a leghasznosabb megoldás ez esetben is a megelőzés. A folyadékvesztést a legjobb folyamatos vízfogyasztással ellensúlyozni, és már az előtt inni, mielőtt megszomjaznánk.

Testünk óránként nagyjából 0,5 liter vizet képes felvenni, így a víz rendszeres fogyasztásakor célszerű ezt figyelembe venni, mind a napi rutin során, mind szélsőséges helyzetben. A felesleges, fel nem vehető vizet a szervezet vizelet formájában eltávolítja, ami ahhoz vezethet, hogy hamis biztonságérzetet kelthet bennünk állapotunkat illetően. Az optimális vízfogyasztás viszonyában két alapvetés fogalmazható meg: többször keveset, maximum 0,5 litert óránként.



Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

STÍLUS

1 / 630

PÉLDA-KÉP

1 / 258

ÉLET-MÓD

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!