Riport Fodor Gáborral

Minden normális demokratikus pártban van ellenzék. Volt, amikor én voltam a főáram, most az ellenzék vagyok. Félreértés ne essék, egy kívülállónak, aki nem ismeri a párt belső viszonyait, esetleg mind-ez furcsán hathat, de a vitáink ellenére közösek az alapok. Noha kritikusak vagyunk a pártvezetéssel szemben, a jelentősebb megpróbáltatások előtt el szoktuk ásni a csatabárdot.

Folyik a kormányalakítás, nevek röpködnek a levegőben, hogy ki milyen miniszter lesz. Az ön neve is elhangzott, mint lehetséges igazságügyi miniszteré. Jelölése az Országgyűlés alelnöki tisztségére azt jelenti, hogy nem vállal miniszteri funkciót?

Ma még nagyon képlékenyek ezek a tárgyalások, nyilvánvaló, hogy a sajtó találgat és kombinál, ez így van rendjén. Én hajlandó vagyok arra, hogy kormányzati szerepet vállaljak, ha az SZDSZ is úgy gondolja, hogy van olyan tárca, amelyet magának kíván, s úgy gondolja, hogy azt én tudnám vezetni. A parlamenti alelnökség egy hirtelen jött javaslat volt, nem zárkóztam el tőle. Az egyszavazatos vereség egyébként jó eredménynek tekinthető.

Mely tárcák a legfontosabbak az SZDSZ számára?

Hagyományosan a jogállam, a tiszta közélet, az emberi jogok kérdése az, ami a fundamentuma a liberálisoknak. A másik ilyen fontos terület a gazdaságpolitika. Az SZDSZ régóta arról ismert, hogy kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát folytat, mi a liberális gazdaságpolitikáról nem mondhatunk le. Ma egyébként a legfontosabb Magyarország számára a költségvetési egyensúly megteremtése. A harmadik terület az egészségügy, hiszen az SZDSZ sokat beszélt arról, hogy van egészségügyi reformprogramja, amit meg akar valósítani. De természetesen más területek is szóba kerülhetnek.

Hogy látja Magyarország 2006-os helyzetét? Egyetért azzal, amit többen állítanak, hogy Magyarország elvesztette gazdasági pozícióit a térségben?

Úgy látom, hogy a magyar gazdaság tűrhető helyzetben van, képes komoly növekedést produkálni, jók a mutatóink. Ami rossz, az a költségvetés; az egyik legrosszabb az Európai Unión belül. Az ország versenyképességét veszélyezteti, tehát ezen változtatni kell. Ezért akar az új kormány reformokat, amikkel nem lehet spórolni, s amik a kezdeti időben bizonyosan népszerűségvesztéssel járnak. Ez az ellentmondás jellemzi ma Magyarországot, de én optimista vagyok. Magyarország egy érett, felnőtt ország, s most ezt nem azért mondom, hogy minket és nem az ellenzéket választotta. Egyszerűen a rendszerváltás óta most először volt képes arra az ország, hogy egy hivatalban levő koalíciót ismét megválasszon. A magyarok már cizelláltabban, okosabban látják a politikát.