TE MIRE TANÍTOD A GYERMEKEDET?
Külső fényesség vs. belső ragyogás
Egyáltalán nem értem, hogy mi ez a hülyeség? Már bocsi! Mi az, hogy a mostani tinédzserek felszínesek és, hogy ez mekkora baj? Mégis honnan lenne tudásuk a „másféléről”, ha senki nem tanítja őket, ha nincs a szülőknek ideje, ha nem ülnek le ők sem? Miért kellene nekik egyedül kitalálniuk, hogy valamit máshogy kellene csinálniuk? Egyáltalán hogyan kellene rájönniük erre?
Amióta elkezdődött az ipari forradalom, egyre nagyobb és nagyobb teret követel magának, miközben lassan robottá alakítja az embert. Hogy ez nem a tinédzserek hibája, az biztos. Ha senki nem állítja meg azt, ami a világban zajlik, miért várnánk, hogy egy gyerek elég tudatos legyen ahhoz, hogy vágyjon például a természetre? Ráadásul pont egy olyan korszakában, amikor amúgy sem tudja kicsoda. Nézzünk mélyen magunkba! Mi is nagy százalékban a harmincas éveinkre sokallunk be, és kezdjük tudatosítani a természet fontosságát, hogy aztán visszataláljunk hozzá. Nem hiszem, hogy ha fejcsóválva beszélünk a gyerekek dolgairól, az bármire is elég lesz. Vagy egyáltalán jogos-e? – Az is kérdés!
Én arra emlékszem, hogy sokat játszottam kint az udvaron. A ház körül fociztunk a szomszéd srácokkal, barátokkal strandoltunk a Duna-parton, rokonokkal horgásztunk a ház mögötti kanálisban. Egyrészt nem volt a természet csupa kosz, másrészt pedig nem volt minden tilos és szabályozott. Aztán elindult a változás…
Ma már egy gyerek nem, hogy egy tehénnel nem találkozik, de lassan azt sem fogja tudni, mire való a posta, hiszen szinte mindent elintézhet a neten. Hogy ez baj-e? Szerintem nem. Szerintem számtalan tárgy volt korábban, ami mindennapi használatban volt és számtalan olyan állatfaj volt, amiről mindenki tudta mi az, legalább is az adott területen élők. Mi meg most maximum a múzeumban, vagy az interneten tudjuk megnézni.
Hozzászólás zárolva.