Boldogan ünnepeltük a munka ünnepét?
Éljen május elseje: jöjjenek a személyes emlékek
Egy bizonyos kor fölött mindenkinek megvan a saját emléke a szocialista idők legnagyobb népünnepélyéről, a munka ünnepéről. Május elsején az ország nagyvárosaiban dísztribün előtt vonult a nép, integetve köszöntötte pártunk vezetőit. Szerkesztőségünk tagjai most saját gyerekkori emlékeiket osztják meg erről a szép májusi napról.
Címlapsztori
Apám egy igazi szocialista nagyüzem, az Országos Bányagépgyártó Vállalat (OBV) üzemmérnöke volt, de hogy pontosan mivel is foglalkozott abban a bő harminc évben, amit a vállalatnál lehúzott, nos, számomra ez máig igazi talány. Mint, ahogy az is, hogy hol is lehetett a cég; mindössze annyit tudtam, hogy apám már kora reggel elindult otthonról, a Nyugatinál felszállt valamelyik villamosra, és végigzötyögött a Váci úton. Valahol persze biztosan leszállt, és a nyolc órát is hasznosan eltöltötte valamivel, mert fél ötre, óramű pontossággal, mindig hazaért.
Gyermekkoromban, mely a hetvenes évek elejére esett, a május elsejéket még viszonylag komolyan vették, már, ami a szervezést illeti. A gyárak kollektíváiból jó előre összeállították a vonulók tagjait, hogy minden üzemegység képviseltetve legyen, hogy minden üzembiztosan klappoljon.
Vélhetőleg így került apám is a csapatba, bár az is lehet, hogy önként jelentkezett. Fedje mindezt jótékony homály, hisz már jócskán elmúltak ezek a zord történelmi idők.
Azon a bizonyos „szép” májusi napon egyszer engem is magával vitt. Ő helyre kis kalapjában és burberry ballonkabátjában, én duplagombos szvetteremben és villámhárítós, fehér svájcisapkámban vonultam a tömeggel.
Egy májusfát szorongattam, apám kezében vörös zászló, már amennyire a szín egy fekete-fehér képen pontosan megállapítható.
Minderre hogyan is emlékszem ilyen élesen, közel ötven év távlatából?
Nos az OBV üzemi lapja (Képünkön) címlapon hozta a sztorit.
A raszteros kép ugyan kicsit megfakult, de az alakok még így, elmosódott állapotban is pontosan kivehetők: apa, és fia együtt vonulnak az embermasszával, arcukon gyermekien bárgyú mosoly, ami nálam a fiatal korommal még magyarázható valamelyest, apám esetében azonban mindenképpen a politikai igazodás szükségszerű velejárója kellett hogy legyen. Más magyarázat nincs.
Semmin se csodálkozzunk, 1970. május elsejét írtunk, márpedig ez akkoriban a munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléje volt.
Tessék ezt komolyan venni!
(Szarvas György)
Hozzászólás zárolva.