Időkapszula
Ezt üzeni Eke Angéla a jövőnek a Covid idejéből
Mostanában egyre többször gondolkodunk el azon, vajon az utókor hogyan vélekedik majd a jelen helyzetünkről. Milyen jó lenne üzenni nekik, megmutatni a járvány alatti életünk fontos kellékeit, elmesélni személyes történetünket, érzéseinket, netán jó tanácsokkal látni el őket. Ebben a rovatunkban ismert magyar embereket kérdezünk meg arról, mit tennének bele az időkapszulájukba üzenetként a jövő számára. Ezen a héten Eke Angéla színésznő mesél nekünk.
Sokan írnak naplót mostanában, készítenek Facebook bejegyzéseket, posztolnak fotókat, videókat a közösségi médiában, amelyekből az utókor szakértői rengeteg következtetést tudnak majd levonni, feltéve, ha ezek a nyomok megmaradnak. Mi lenne, ha időkapszulába zárnánk a mai kor ereklyéit, tárgyakat, gondolatokat, üzeneteket, biztos helyre elraknánk őket és a tartályra ráírnánk, ötven év múlva lehet csak felbontani. Mert az időkapszuláknak ez a lényege: egyfajta kommunikáció a jövővel, információküldés a régmúlt időkből.
Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?
Kezdetben a rémület elég hamar átcsapott egy komfortos elvonulásba, ami a kényszerpihenő okozta otthon maradást illette. Egyszer csak jól esett nem menni sehova, visszahúzódni, mindennap főzni, vagy csak úgy lenni, ami rám szinte sosem volt jellemző azelőtt. Különös ezt mondani, de élveztem, hogy kipihenhetem az elmúlt évek pörgését, amit akkoriban nem teherként éltem meg. Majd színészként elkezdett bántani a tétlenség, identitás híján voltam, hiszen amit tudok, ami vagyok, azt nem gyakorolhattam. Úgy hiszem, ez nem csak rólunk, alkotókról szól, hanem a közönségről is, hiszen mi előadásról előadásra tudunk pozitív töltést adni a társadalomnak. A válságos időszakban sokat jelentett a baráti jelenlét, Borbély Alexandra barátnőmmel, akivel pár lépésre lakunk egymástól, napi szinten jártunk futni, vagy csak sétáltunk a környéken, és lelkiekben is szorosan jelen voltunk egymás életében. Ez a szokásunk a mai napig megmaradt, csak üzenünk egymásnak ,,séta?” és már megyünk is. Az is pozitívum, hogy minden időnket együtt töltöttük kutyánkkal, Bambival, aki már 14 éves, ezért minél több közös élménnyel szeretném megajándékozni.
A bizonytalanság ellenére úgy érzem, hogy egy rendezettebb ritmus van a lelkemben. Január elsején egy jógás csoporthoz is csatlakoztam, és a rendszerességet ezek az online órák is segítik.
Márciusban forgattam egy készülő tévéfilmben, a Frici és Aranka egy kosztümös irodalmi film lesz, valamint egy régen játszott színházi szerepemet (Az aranjuezi szép napok) újra kellett tanulni, próbálni, mert felvétel készült belőle. Ezekben elmélyült, fókuszált munkát tudtam végezni, különös élmény volt.
Hozzászólás zárolva.