„Jól kezelem az idő múlást, csak a szakma nem, amiben dolgozom!” – Gryllus Dorka a változásról

Nyolchónapos kisbabáját babusgatja és közben arról mesél, milyen csodálatos munkái vannak, bár általában nehéz időszak vár egy 50-es színésznőre. Ebben a korban ugyanis láthatatlanná válnak a tehetséges színésznők, miközben hasonló korú férfi kollegáik huszonéves nők férjét játsszák a filmekben. Erről beszélnünk kell! Ahol tud, Gryllus Dorka hangot is ad ennek. Ugyanakkor a színésznő jól viseli a változást, bele mer vágni új dolgokba, bízik önmagában, úgyhogy ezt a helyzetet is valahogy megoldja majd.

Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit te szerettél volna? Amikor a felnőttek döntöttek helyetted.

Nem tudom, mi lehetett az első, nyilván az ember gyerekként sok mindent elfogad normálisnak, csak később kezd el gondolkozni rajta, hogy jó volt-e neki. Nagyon zárkózott gyerek voltam, és a mai napig nehezen kommunikálom a vágyaimat. Tini koromból már vannak sztorik, amelyekre az egész család emlékszik. Például az egyik legnagyobb vágyam volt, hogy eljussak egy Whitney Houston koncertre. Imádtam őt, két napig zokogtam, hogy a szüleim elengedjenek, de végül nem sikerült meggyőznöm őket. Szerintem maguk sem tudták, miért maradtak hajthatatlanok. Később is voltak vitáink. Például a mama hallani sem akart arról, hogy színésznő legyek.

Miért nem akarta szerinted, hogy a színészi pályát válaszd?

Nagyon féltett ettől a szakmától. Meg hát nagyon hasonlítok a nagymamámra, az ő édesanyjára, aki szintén színésznő akart lenni, neki nem sikerült és ezért boldogtalan volt. Egy idő után anyukám megértette, hogy én nem a nagymamám vagyok.

Mit tanultál otthon arról, hogyan kell kezelni a változást? A szüleid mennyire voltak nyitott emberek? Bátran belevágtak az új helyzetekbe, vagy inkább biztonsági játékosok voltak?

Én azt láttam otthon, hogy a szüleim mindig hittek magukban, a saját tehetségükben. Apukám nagyon szerencsés természet, minden helyzetben elég gyorsan tud alkalmazkodni. Főleg, ami a munkáját illeti. Emlékszem, 18 éves voltam, amikor apukám megalapította a kft.-jét, a Gryllus kiadót. Voltak, akik számára akkor még elfogadhatatlan volt, hogy egy művész ember gazdasági társaságot alapít. Apukám stabil környezetből jött, ezáltal egy stabil személyiség vált belőle. Anyukám több aggodalommal figyeli a világot, jóval több benne az elemi kétség, hogy a dolgok a megfelelő irányba mennek.

Te melyikükre ütöttél?

Szerintem mind a kettőjükre. A mama ugyanakkor maximalista a munkájában, ezt megörököltem vagy eltanultam tőle, ugyanúgy, mint a dramaturgiai gondolkodását. A papától azt tanultam, hogy higgyek magamban, az ötleteimben. Amikor nem volt szerződésem egyetlen színházhoz sem, fogtam magam és kimentem Németországba, anélkül, hogy tudtam volna, mi vár ott rám. Bele merek vágni új dolgokba, nincs bennem félelem, bízom magamban.

Az lett belőled, amit a pályaválasztáskor az érettségi idején elterveztél?

Még nem, de már majdnem. Mielőtt még kimondtam volna, hogy színésznő szeretnék lenni, az anyukám már ellenezte. Annyit mondogatta ezt, hogy már nem is emlékszem arra, hogy én mit is akartam valójában. Megérezte bennem a hajlamot, meglátta a tehetség szikráját, amikor felmentem a színpadra. Valami jó polgári szakmát szánt nekem, például a jogot. Húsz éves koromban álltam a sarkamra és belevágtam a színészi pályába.

Kacsingattál esetleg más irányba? Volt-e valamilyen hobbid, ami extra pénzkeresési lehetőséget nyújtott a színészet mellett?

Nem. De tavaly rendeztem, ami nagy élmény volt. Eke Angéla monodrámáját, az Én, Iphigéniát egyik epizódját. Soós Attilával meg is beszéltük, hogy idén újra rendezni fogok a Trojka Színházi Társulásnál, de aztán megszületett Áronka, a kisbabám és így más lett a program. De, ami késik, az nem múlik.

A magánéleti mélyponton, az emberi konfliktusokon hogyan tudod túltenni magadat? Mi a belső erőd, ami tovább vitt?

Nagyon érzékeny ember vagyok, a lelkemben még egy kicsit gyerek maradtam, ami előny a színészetben, a hétköznapokban nem mindig. Jobban érzem az emberek közti rezdüléseket. Ugyanakkor hülyeségig őszinte vagyok, amit a nagyszüleimtől örököltem. Pont tegnap történt, hogy valaki mondott nekem valamit, amit nem tudtam megemészteni, néhány óra múlva felhívtam az illetőt és megkérdeztem tőle, miért mondta ezt nekem. Végül jó volt így, hogy tisztáztuk a helyzetet.

Az idő múlást hogyan kezeled? Hiszen ez is változás. Változik a testünk, a gondolkodásmódunk.

Én jól kezelem az idő múlását, csak sajnos a szakma, amiben dolgozom, az kezeli kevésbé jól. Ez nagyon bosszantó tud lenni, néha azt gondolom, most hagyom abba a színészetet, mielőtt harcot kellene vívjak az egész világgal. Nézz körül, 50 felett egyre kevesebb színésznőt látsz. Nézd meg a moziplakátokat, csupa férfi van rajtuk 20-30 év között szőke nők társaságában. És nagyon ritkán bukkan fel egy 50-es nő. Erről a helyzetről beszélnünk kell! És, ahol lehet, ennek hangot is adok.

Mit tanítottál a gyerekednek a változásról? Hogyan nevelted őt, hogy rugalmasan kezelje a nehéz helyzeteket?

Szerintem a gyerek látja, hogy én és a férjem hogyan kezeljük a nehéz helyzeteket és abból ő majd megcsinálja a saját variációját. Szerintem az ember adjon meg mindent, amit csak tud a gyerekének, aztán lesz, ami lesz. A gyerek megérzi, ha valamit nevelési szempontból nem adsz meg neki, és ezzel nem teszel jót vele. A nagyobbik gyerekem amúgy is belekerül olyan helyzetekbe, ahol helyt kell állnia. Össze kell kapnia magát, pláne most, hogy megérkezett a kistestvére.

Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Változott-e benned valami annak hatására, amit az elmúlt másfél évben éltünk át?

Érdekes látni, hogy emberek, akik azt hitték magukról, hogy valakik, egy perc alatt semmik lettek. Kiderült, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Én amúgy boldogan éltem meg az elmúlt időszakot, a Covid kirobbanásakor voltam terhes, aminek nagyon örültem.

Mik a közeljövő tervei számodra? Kilenc hónapos a kisebbik gyereked, babázol még vele egy kicsit, vagy visszatérsz a munka frontjára?

Próbálok egy fenékkel két lovat megülni és egyensúlyozni a hivatás és az anyaság között. Lesznek újra előadásaim, eljárok castingokra. Forgattam a Baptiste című BBC sorozatban, ami hatalmas siker volt Angliában. Ennek köszönhetően vannak új lehetőségeim, beindultak a dolgok körülöttem. Most ezzel a lendülettel haladok tovább a szakmai karrieremben. A sorozatban egy superwomen rendőrnőt alakítok, aki fut, lő, teljesen más karakter, mint amelyen szerepekre számítok. Együtt játszhattam Fiona Shaw-val, aki nálam idősebb, fantasztikus színésznő. Az ő aktivitása, sikere adta vissza a hitem abban, hogy 50 felett nem kell majd eltemetnem magam, mint színésznő.

Ezt is olvasd el a B-terv rovatból!