Utazz velünk – Izraelbe
Tel Aviv, a Bauhaus kedvelőinek Mekkája
Cikkünk születésekor még javában zajlott Izrael és a Gázai övezetet uraló terrorszervezet, a Hamasz öldöklő rakétaháborúja, így a szerző gyakran elbizonytalanodott írás közben, vajon tényleg az ajánlott úti célok között érdemes-e szerepeltetni Izraelt. Az írás végére azonban éppen akkor került pont, amikor megszületett a két fél között a tűzszünet. Így talán elhárult a legfőbb akadály az elől, hogy az Életforma bakancslistájára felkerüljön a közel-keleti ország. Ugyanakkor rendhagyó ajánlattal állunk elő: nem az ókori műemlékekre hívnánk fel a figyelmet, sokkal inkább Tel Aviv 20. századi modernista építészetére. Irány tehát a „Fehér Város”! Utazz velünk – Izraelbe!
Mindig is azok az országok vonzottak igazán, melyek izgalmas, gazdag történelmi múlttal rendelkeznek. Ezekre a helyekre – turistaként – nemcsak azért mentem, hogy élvezve a környezetváltozás előnyeit, kikapcsolódjak (mintegy magam mögött hagyva a gyakran nyomasztó magyar valóságot), de azért is, hogy megmerítkezzek az adott ország múltjában, részese legyek valamiképp’ a történelmének.
Így kerültem el annak idején Portugáliába, majd Tajvanba – ez utóbbiba egy szerencsés véletlen folytán is -, és Izraelbe.
Izraelbe azóta vágyódom, hogy az „eszemet tudom”. Persze ez így nem pontosan igaz, afféle költői túlzás, de hogy már igen régóta vonz egyfajta magnetikus erővel ez a közel—keleti ország, az kétségtelen.
Egyetemistaként megismertem az ország gazdag ókori történetét, de ami valóban lenyűgöz benne, az leginkább az elmúlt több mint hetven év történelme. A második (újkori) országalapítás (persze nem feledve ennek igencsak véres, és ellentmondásokkal teli körülményeit, és hozadékait).
Az olvasókat most nem fárasztom Izrael létrejöttének közvetlen, újkori előzményeivel, kezdve a budapesti születésű Herzl Tivadar (Theodor Herzl) rövid, pamfletszerű könyvecskéjétől, a Zsidó Államtól, az úgynevezett Balfour-nyilatkozaton keresztül (mely 1917-ben már egy zsidó otthon megteremtésének lehetőségét látta az akkori Palesztinában) a cionista mozgalom megszületésén át, egészen a Zsidó Állam 1948-as kikiáltásáig.
Talán elég csak annyi, hogy az elmúlt évtizedekben felépült egy új ország, mely elsősorban több ezer éves múltját hangsúlyozza, amikor a gyökerekről van szó, azonban mégiscsak egy ízig, vérig XX. századi alkotás.
Engem is elsősorban ez fogott meg, és amikor lehetőségem adódott egy rövid, négynapos izraeli utazáson részt venni, nem az ókori romokat csodáltam meg, hanem a modern izraeli állam városépítészeti remekeit.
Utunk hová máshová, mint Tel Avivba vitt, hiszen ez az a város, amely gyakorlatilag a semmiből épült fel, és urbanisztikai megoldásaival (is) megtestesíti a modern, világias, nyugati életeszményt.
Hozzászólás zárolva.