„Nem drámázom, csendben csinálom a dolgaimat”
B terv- Wolf Kati a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgok már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Wolf Kati énekesnő mesél nekünk.
Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit szerettél volna? Mennyire vésődött be ez az emlék az agyadba?
Harmadik gyerek vagyok a családban, mindig tudnom kellett alkalmazkodni a többiekhez. De ez nem feltétlenül a változásról, a változtatásról szólt. Nem emlékszem olyan helyzetre a gyerekkoromból, amikor valami drasztikusan megváltozott volna és ez kihatna a felnőttkoromra. Nagy családban éltünk, a két tesóm mellett mindig voltak nálunk vendéggyerekek, volt, aki egy ideig ott lakott velünk. Megtanultunk igazodni egymáshoz. Szeretettel teli hangulatban, jótékony megengedésben éltünk, voltak határok, de azon belül szabadon mozoghattunk. Nem volt minden pellengérre állítva, felnagyítva, meg volt engedve, hogy hibázzunk. Szüleink nem féltettek minket annyira, mint manapság mi féltjük a gyerekeinket. Tudtam, hogy az otthon egy biztos hely számomra.
Hogyan kezelték a szüleid a nehéz helyzeteket? Mit tanultál tőlük?
Bármilyen probléma volt és alkalmazkodni kellett új dolgokhoz, az elsődleges szempont otthon az volt, hogy a normális, szeretett teljes hangulat megmaradjon. Bármi történt, szüleim nem csináltak belőle drámát. Úgy álltak hozzá, hogy a nagyon jót is elfogadjuk, örülünk neki, de nem nagyítjuk fel, hanem megbecsüljük, de ez is el fog múlni, ahogy a nagyon rossz is. Ezt én is megtanultam tőlük és az elmúlt egy évben, ennek szellemében reagáltam az új helyzetre. Nem engedtem belesüppedni magam az önsajnálatba, a megoldásokat kerestem, és türelmet tanultam.
Az lett belőled, amit a pályaválasztáskor az érettségi idején elterveztél?
Igen, de nem azonnal. Jó nagy kanyarral érkeztem el idáig, ahol most tartok. Még kisiskolás koromban felvételiztem a Balettintézetbe, utólag visszagondolva, kicsit komikus epizódja volt ez az életemnek. Körülbelül annyira vagyok laza, mint egy vascső. De nagyon szerettem ugrabugrálni, táncolni, énekelni, már akkor vonzott a színpad. A gimi idején is jártam már fellépni különböző zenekarokkal. Elvégeztem a Bartók Béla konzervatóriumot, utána a Zeneakadémia tanárképző szakát, de mégsem mentem azonnal zenész pályára. Amikor vége lett a boldog iskolás éveknek, el kellett mennem dolgozni és én saját döntésből a civil pályát választottam. Mellette foglalkoztam pop zenével, de nem ez volt a fő iránycsapás. Luca lányom születése után, jött az X Faktor és ez változtatta meg teljesen az életemet. Onnantól már nem mentem vissza dolgozni, csak az ének maradt.
Hozzászólás zárolva.