32 év után hazaköltözik a modern Robinson Crusoe
Szardínia szigetétől északra van egy aprócska sziget, Budelli, itt élt egy Modenából származó olasz tornatanár 32 éven keresztül teljes magányban. A 82 éves Mauro Morandi most távozni kényszerült a szigetről, a modern Robinson Crusoe történetet a The Guardian dolgozta föl.
Mauro Morandi 32 éven keresztül minden egyes reggel a morajló tenger hangjára ébredt. A 82 éves Morandi egy kicsivel több, mint három évtizeddel ezelőtt választotta a teljesen lakatlan aprócska Budelli szigetét lakhelyül. A civilizáció elöli menekülése azonban most véget ért. A tulajdoni helyzet változása miatt ugyanis el kell hagynia a szigetet, ami egyébiránt a második világháború alatt a partizánok menedékhelyéül szolgált. Búvóhelynek tehát kiváló, persze csak ha az ember kedveli a teljes egyedüllétet.
Új otthonra lelt
A természet megnyugtató hangjait mostanra a város zajai váltották fel, Mauro ugyanis Robinson Crusoe-i magányát hátrahagyva átköltözött Szardínia egyik nagyobb északi szigetére, Maddalenára.
Új lakhelye semmiben sem hasonlítható a korábbi években saját maga által kreált otthonához: egy nappali, egy apró hálószoba egy tipikus kisvárosi blokk-házban, ahogy az épületből kilép rögtön egy kisboltba ütközik. Felette Sky TV neonreklám villog, a lakás ablakából pedig csak egy keskeny csíkot lát az tengerből, éppen csak annyit, amit a szűk utcácskák látni engednek a szemnek.
„Annyira hozzászoktam a csendhez. Most pedig csak az állandó zaj; mindenhonnan ömlik a fülsüketítő zene, visító robogók, hangosan karattyoló emberek a tömött utcákon. Mindez annyira megzavarja az ember figyelmét, hogy gondolkodni is alig képes.” – mondja Morandi elkeseredve.
Több mint három hónap telt el azóta, hogy Morandi, az észak-olasz Modena városából származó egykori testnevelő tanár kénytelen volt elhagyni Budellit, de mintha egy emberöltő telt volna el azóta. Minden a feje tetejére állt.
Eredetileg arra számított, hogy távozása utána csökken a feléje irányuló közfigyelem, de pont az ellenkezője történt. Egyszerű emberek, hétköznapi rajongók zaklatják őt kéretlen üzeneteikkel, nap, mint nap. Újságírók, a média napszámosai keresik meg valami jól hangzó idézetért; filmötletek forrása, szinopszisok ötletadója, a dolog maga igazán csak őt fárasztja.
„Tényleg azt hittem, hogy miután elhagyom Budellit, a kutya se fog emlékezni rám.”
Arra a kérdésre, hogy akkor miért is ez a nem szűnő érdeklődés személye iránt, Morandi így válaszol: „Elvonulásommal, talán én mindazt a merészséget megtestesítem, amire az emberek életükben vágynak, vagyis, hogy úgy éljenek ahogy azt akarnak.”
Irány az elhagyatott sziget!
Morandi mindig is arra vágyott, hogy egy szigeten éljen. A férfi 1989-ben hagyott ott mindent, ami addigi életét jelentette, és a nyugalmat választva Polinézia felé vette útját. Ám a Csendes -óceán déli részén kénytelen volt megszakítani az utazást, és meghibásodott katamaránjával visszatért az olasz vizekre. Le is horgonyzott La Maddalena -ban. Csak addig akart a szigeten maradni, amíg az ott vállalt alkalmi munkákból kellő mennyiségű pénzt össze nem gyűjt. Abból kijavítja a hajóját, és újra útnak nem indul Polinézia felé. Ahogy azonban megpillantotta a közeli Budellin szigetét, rá kellett jönnie, hogy a vágyott paradicsom jóval közelebb van, mint azt korábban gondolta.
Hozzászólás zárolva.