A varázslatos Machu Picchu vidéke Peruban
Földváry Eszter idegenvezető folytatja útját az inkák földjén Peruban. Most a világ egyik legkülönlegesebb helyét, a Machu Picchut kereste fel és az ott szerezett élményeit osztja meg velünk. Eszter több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban, egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet. Az Életforma olvasói hetente találkozhatnak írásaival és gondolatban elrepülhetnek vele ezekre a csodás vidékekre.
Hajnalban már indulásra készen álltunk, hogy felfedezzük a világ egyik legkülönlegesebb vidékét, a Machu Picchut. Több lehetőség is van az odaútra. Mi nem a több napos hegyi túrát választottuk az Inka ösvényen, hanem egy sokkal kényelmesebbet. Vonaton utaztunk, nem is akármilyenen: a Hiram Bingham vonat elegáns étkezőkocsijaiban. Már az állomás is egy élmény volt, ahol felszálltunk, amíg vártunk a beszállásra perui zenével fogadtak egy szép kis virágos kertben, ahol üdítőnket kortyolgattuk. A sötétkék vonat olyan volt, mint a régi klasszikus Orient Express, gyönyörű kényelmes plüss ülésekkel, sárga réz fogantyúkkal, virágokkal a fehér damaszt abroszos asztalokon. Az étkezőkocsikat követte két bár és az utolsóként egy kilátó kocsi, a tetején is ablakokkal és a legvégén nyitott peronnal, ahonnan jól lehetett fényképezni.
Elvarázsolt táj
Ahogy követtük az Urubamba folyó völgyét, egyre magasabb hegyek vették körül a folyót, ami vadul hömpölygött, ugrált, haragos hullámokat vetve az útjába kerülő egyre nagyobb szikla görgetegek között. Nem lehetett betelni a látvánnyal. Közben a vonat mindkét oldalán inka teraszokat láttunk, ősi épületek körvonalaival. Egyszer csak utópisztikus fém és üveg, tojásdad formájú építményeket vettünk észre a sziklafal közepén, olyanok voltak, mint egy hosszúkás gubó. Ahogy közeledtünk, már láttuk, hogy emberek drótköteleken ereszkedtek alá ehhez a különös építményhez. Kiderült, hogy ez egy kapszula hotel a veszélyt és kalandot kedvelő látogatók számára, akik ebben a magasban felfüggesztett építményben, szinte a semmiben lógva töltetnek itt el egy éjszakát. Én inkább maradok a földön, a hagyományosan megépített szállodákban…
Romváros több ezer méter magasan
Vonat utunk során perui specialitásokat szolgáltak fel ebédre, az idő gyorsan telt, három óra utazás után megérkeztünk a végállomásra, Aguas Callientesbe. Innen buszok visznek fel hajtűkanyaros, keskeny hegyi úton a csúcsra, a romváros bejáratához. Más közlekedési eszközt nem lehet választani, az embert szívinfarktus kerülgeti, ahogy buszozás közben lenéz a szakadékba. Az egész hegyoldal teraszokkal van beépítve, a kis kőházak falait rendbe hozták, néhánynak visszaállították a szalma tetejét, hogy lássuk, milyen volt eredetileg. Az itt lévő hatalmas sziklákat beleépítettek az épületekbe. Senki sem tudja pontosan, minek mi volt a funkciója, de a formák, a méretek és elhelyezkedésük a tájban tényleg lenyűgöző.
Hozzászólás zárolva.