Európai kultúrák európai szemszögekből
Három fiatalt kérdezgettem külföldi élményeikről, az országok közti kulturális különbségekről, és hogy az ő esetükben mennyire látszódtak beigazolódni a sztereotípiák. Válaszaik természetesen csak egy variációt takarnak a végtelen közül, de engem pont ezek az egyedi eggyek érdekeltek.
Az olaszok hangosak, az osztrákok precízek, a magyarok vendégszeretők – a világ minden pontján ilyen sztereotípiák munkálnak az emberekben más népekkel szemben. Hogyan változnak meg ezek, ha egyáltalán megváltoznak, ha valaki nemcsak hírből vagy egy kéthetes nyaralás során ismer meg egy másik országot? Milyennek látja egy magyar az olaszokat vagy az osztrákokat, vagy mondjuk egy francia a magyarokat?
Három fiatalt kérdezgettem külföldi élményeikről, az országok közti kulturális különbségekről, és hogy az ő esetükben mennyire látszódtak beigazolódni a sztereotípiák. Barsi Anna (24) egy évet töltött Firenzében, Mezey Barna (24) szintén egy évet tanult kint Bécsben, a francia Paule Léhaut (27) pedig második éve tartózkodik Budapesten. Válaszaik természetesen csak egy variációt takarnak a végtelen közül, de engem pont ezek az egyedi eggyek érdekeltek. Azaz nem a hogy látja „a magyar/a francia” a másik kultúrát kérdésre kerestem válaszokat, hanem, hogy három fiatal és nyitott ember hogyan veszi a kanyarokat egy idegen kultúrában.
Volt / van-e olyan kulturális különbség, ami először sokként ért?
B.A.: Maga a város, mivel Firenze olyan, mint egy élő múzeum – szinte minden ház előtt érdemes egy negyed órát eltölteni. Az első pár hétben állandóan a várost jártam, teljesen le voltam nyűgözve.
M.B.: Ami megdöbbentő volt, az a tisztaságuk, a precizitásuk, hogy mindenben a tökéletesre törekednek.
P.L.: Eleinte sokkoló volt, ahogy a különböző hivatalokban kezeltek. Az itt dolgozók nem voltak segítőkészek, próbáltam magyarul kommunikálni velük, de túl gyorsan beszéltek és nagyon türelmetlenek voltak, ami otthon nem annyira jellemző. Az emberekkel az utcán általában kellemes tapasztalataim voltak, például egy öreg hölgy karon fogva vezetett el egy helyre, amit kerestem.
Mi az, amit nem tudtál / tudsz megszokni egyáltalán?
B.A.: Mivel Budapest egy kétmilliós, Firenze pedig egy négyszázezres város, nehéz volt megszokni, hogy kisebb a pörgés és a kulturális választék, de olyan, amit egyáltalán ne tudtam volna elfogadni, nem volt.
Hozzászólás zárolva.