Kelemen fiatalkorának sorsfordító eseményei valamiképp’ egybeestek a kései Kádár-korszak nagyobb történelmi szakaszhatáraival.
Született az új mechanizmus évében, általános iskolába került a reformok visszavételekor, hogy aztán gimnazistaként évente kelljen a könyvtárban felállított tévén végignéznie, hogyan távoznak sorjában a szovjet főtitkárok, és botcsinálta kremlinológusként figyelje, kik veszik vállukra az aktuális koporsót, így tippelve meg a következő pártfőtitkár lehetséges személyét.
A belvárosi gimnázium egyébként is a politika frontvonalában volt, az épület falán a nyolcvanas évek elején gyakran tűnt fel a 'Solidarnosc' grafiti. A felirat, hiába mázolták le többször is, még így is könnyen előtűnt a vastag festékréteg alól.
A közös iskolai ünnepségek általában nem múltak el komolyabb botrányok nélkül, ezekről a Szabad Európa Rádió is rendszeresen beszámolt, tovább fokozva az iskolában egyébként is meglévő lázadó szellemet.
Kelemen, amikor eljött a „válassz magadnak valamilyen sportot fiam” időszaka, a kínálkozó lehetőségektől nem volt különösen elragadtatva. Próbálkozott dzsúdóval, jéghokival, a koránkelés és a rendszeres megjelenés kényszere azonban hamar eltántorította mindkettőtől.
Valami szabadabbra vágyott, kötöttségektől mentesre, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Báró Eötvös József Gimnázium (a kettő együtt egy Monty Python film gegje is lehetne) rebellis szellemiségével rokont, ami megajándékozza a szabadság illúziójával.
Az Engels, ma Erzsébet tér volt a belvárosi fiatalok gyülekezőhelye, Kelemen is, ha társaságra, új inspirációkra vágyott, oda ugrott le a közeli lakásukból.
Ott látott először gördeszkát, persze annak igazi kelet-európai buher verzióját; rétegelt falemezre szerelt görkorcsolya kerekek vették be nagy nehezen a kanyarokat. A látvány nem volt valami üdítő, de működött, gyakorolni jó volt ezen is.
Kelemen gyakran lejárt a térre, kölcsönkérte a nehezen forduló, „hazai” gyártású gördeszkát, pár alkalom után pedig már biztos lábakkal állt az alkalmatosságon.
Lehetett szárnyalni.
Kelemenék Ausztrál rokonai általában akkor jöttek képbe, ha valamit be kellett szerezni nyugatról. Szívgyógyszer, farmernadrág, a lista éppen annyira volt hosszú, amennyire azt a hazai hiánygazdaság aktuálisan indokolta.
Márpedig indokolta, mert gördeszkát (skateboard-ot) idehaza a Triál, az akkori Sport-, Játék és Hangszer Nagykereskedelmi Vállalat, nem forgalmazott.
Ment a levél Melbourne-be, rendelés leadva, óra indul.
Kelemen éles csengőhangra ébredt egy nyár délutáni szunyókálásból, a postás hóna alatt jókora papírdoboz, több helyen megsérülve, az egyik oldalán pedig kikandikált a narancssárga deszka csúcsa, átütve a csomagolást. Ajvé, megjött, amire oly régóta várt.
A szabadság egy kis szelete - deszka formában- ily’ módon megérkezett Budapestre, az öröm kettős volt: Kelemen kiélvezhette a zabolátlan száguldozás adta élményt, és persze villoghatott a téren a nyugati cuccal.
