Késő tavasz volt, de itt már tombolt a hőség. Izgatottan készültünk Lalibela messze földön híres templomegyütteseinek meglátogatására, de előbb egy különös kalandban volt részünk.
A fővárosban, Addis Ababában szálltunk le, és a reptérről a nagy forgalomban araszolva jutottunk el a Nemzeti Múzeumhoz, ahol egy nem mindennapi házigazda várt ránk. A világ legidősebb hölgyét, a három is fél millió éves Lucyt látogattuk meg. Természetesen nem személyesen fogadott minket, az eredeti csontjainak maradványait láthattuk, míg a kiállításon csak a másolat tekinthető meg. Ezzel a kissé morbid kalanddal indult az utazás Etiópiába.
Szállodák Etiópiában
Ezután a kerítéssel körülvett fővárosi luxus szállodánkba vezetett az utunk, ahová csak több biztonsági ellenőrzésen át juthattunk be. A hotel csupa csillogás, hatalmas elegáns előcsarnokkal, és a szobák is nagyok és kényelmesek voltak. Nem sokáig élveztük ki a kényelmet, hiszen másnap hajnalban már repültünk is tovább egy charter járaton a Kék Nílus eredetéhez, Etiópia legnagyobb tavához, a Tana-tóhoz.
A reptérről elég rossz utakon jutottunk el a következő szállásunkra, ami mondhatni nagyon egyszerű volt. Kis bungalókban laktunk, amelyekben tisztaság uralkodott, de a törülközők úgy elkoptak a sok mosástól, hogy szinte átlátszóak voltak. A szobák berendezését is a lehető legegyszerűbb módon oldották meg, semmi díszítés, semmi luxus. Ide nem is ezért jöttünk, hanem megnézni az egyik legrégibb kolostort. Sajnos az utasaim közül nem mindenki osztotta ezt a véleményt, és az egyik házaspár azonnal magán repülőgépet követelt, hogy még aznap visszautazhassanak a fővárosi szálloda luxusába. Szerencsére a nagy többségben buzgott a kalandvágy és semmi sem tudta lelohasztani lelkesedésüket.
Vallási háttér
Mielőtt belekezdenék a mesélésbe, meg kell említenem, hogy két görög szerzetes a negyedik században hozta el a ide kereszténységet és Örményország mellett ez a terület volt az egyike az elsőknek, ahol államvallássá tették a kereszténységet. Az itteniek a kopt egyházzal rokon keleti ortodox katolikus vallást követik és a mai napig igen vallásosak.
Etióp festészet
A Tana-tó több szigetén kolostorok, templomok álltak, de a legtöbbet hölgyek nem látogathatták. Szerencsére az egyik legszebb nyitva volt számukra is és egy csónakon jutottunk el oda. Egy kis kerek nádtetős fából készült épületet láttunk, amint partra szálltunk. Kívülről nagyon egyszerű építmény, de amint beléptünk különleges festményekkel borított falak fogadtak bennünket. Hatalmas szemekkel néztek le ránk szentek a színes falakról. Az etióp festészeti stílust leginkább a gyermeki egyszerűség jellemzi, ugyanakkor nagyon kifejezőek és érdekesek a figurák. Ez a templom, az Ura Kidane Mehret a 14. században már állt, a mostani épület a 16. században épült fel. A freskók bibliai jeleneteket, Szűz Mária életét és az etióp ortodox egyház történetét ábrázolták. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, annyi érdekes részletet találtunk a képeken. Már az is elképesztő volt, hogy a templom így megmaradt több száz éven keresztül.
Utunk legérdekesebb része még csak ezután következett. Úti célunk a Lalibela templomegyüttese volt. Ide sem könnyű eljutni. Ismét egy charter repülőgéppel utaztunk, ami elvileg nem nagy ügy, ha nem itt lettünk volna. Sajnos többször előfordult útjaim során Etiópiában, hogy a repülő nem indult el vagy nem érkezett meg. Ez alkalommal pontosan indultunk és landoltunk is a semmi közepén, kopár hegyek tövében, 2500 méter magasságban. A kis reptéren egy repülőgépnek jutott parkoló hely, a csoportunk épp, hogy elfért a váróhelyiségben.
Kis buszokban utaztunk egy jó darabig úttalan utakon. Útközben sok embert láttunk sétálni, kecskéket hajtani vagy a földeken dolgozni. A táj pedig magával ragadó volt a hatalmas kékes párában úszó hegyekkel körös-körül véve. A földművelés nem lehet könnyű ezen a teljesen kopár, sziklás talajon. Nem is nagyon terem meg rajta más, mint a köles.
Ahogy a városkához közeledtünk, egyre több ember sétált a sáros, kátyús utakon. A zarándokok voltak, akik fehér gyolcs kendőt borítottak magukra. Hagyományosan így látogatják a templomokat.
Lalibela templomegyüttes
Tizenegy templom épült itt a tizenkettedik század elejétől, mintegy száz éven keresztül. Az épületek kivitelezése emberfeletti munka lehetett, hiszen a vörös bazalt sziklából álló hegyből vájták ki, felülről lefelé haladva az épületeket Lalibela császár parancsára, aki Jeruzsálem után itt akarta létrehozni a legfontosabb keresztény zarándokhelyet. A mai napig mindenhonnan ide özönlenek az ortodox keresztény hívők.
A méretek is lenyűgözőek. A templomok általában 800 négyzetméter alapterületűek és 10 méter magasak, hatalmas belső oszlopokkal megtámasztva, melyek szintén a sziklából vannak kifaragva. Ezek a világ legnagyobb monolitikus épületei.
Az első templom a Bet Medhane Alem, azaz a Világ Megmentője nevet kapta. Mezítláb kellett belépni a templomba, ahol a sziklás talajt vastag szőnyegek borították, de így is nagyon hideg volt a föld. A falakon festmények, selyem függönyök színes egyvelege fogadott minket. A kis ablakokon beszűrődő fény még varázslatosabbá tette a belső teret. Ebben a templomban őrzik az egyik legszentebb kegytárgyat, a híres Lalibela keresztet a tizenkettedik századból. Ez egy aranyból és ezüstből készült, körmeneteken használatos kereszt. Nagy szerencsénkre és kérésünkre a pap kihozta a szentélyből, hogy megcsodálhassuk. Amúgy különösen szép kereszteket láttunk mindenhol, általában egy régióra, templomra vagy városra jellemző motívumokkal. Minden kereszt egyedi és különleges csipkeszerű mintákból áll. Ezek a minták összefonódnak és az öröklétet szimbolizálják.
Nem kis fáradságba került a különböző templomokhoz eljutni, mivel teljesen egyenetlen, sziklába vájt utakon, alacsony és keskeny folyosókon botladoztunk keresztül. Magas, ámbátor keskeny lépcsőkön kellett le-föl mászni. Úgy éreztük magunkat, mintha hegymászáson vennénk részt. Az egyik kedvencem volt a Bet Maryam, vagyis Szűz Mária temploma. A falakat és a plafont is vidám, élénk színű freskók borították, a Szűz életéből vett jelenetekkel.
Mikor megérkeztünk az utolsó helyszínre, a Bet Giyorgis, azaz Szent György templomhoz a látványtól elállt a lélegzetünk. Egy hegyoldalban sétáltunk lefelé és egyszer csak egy mélyedésben megláttuk egy hatalmas, keresztformájú épület tetejét. Lenyűgöző volt! Elképzelhetetlennek tűnt, hogyan tudták mindezt a sziklából kivésni. A többi templomnál annyira megszabadították az épületeket a körülötte lévő sziklától, hogy szinte szabadon álltak. De itt végre megértettük, hogyan alakították ki ezeket a csodákat. Csak egy nagyon kis udvar vette körül ezt az óriási tömböt, amin apró, keresztet formázó ablakok engedtek be fényt a belső sötét terekbe. Itt is nagy függönyök, brokátok, szőnyegek adtak szín és némi meleget az imádkozni vágyóknak, akik folyamatosan érkeztek.
Azt kell, hogy mondjam, mindegyik szentélynél éreztem a hely kisugárzását. Nem véletlen, hogy itt alapították ezt a zarándokközpontot több száz évvel ezelőtt. Az ember lelkileg megtisztulva, áhítattal telve hagyta el Lalibelát.
Ezt is olvasd el Földváry Esztertől!