Legutóbb délkelet-Törökországban jártunk. Ez egy nagyon régóta tervezett út volt. Azért mentünk most épp oda, mert ez volt a legtávolabbi hely, ahova még a magyar védettségi igazolvánnyal gond nélkül el lehetett jutni, és már éreztük, hogy kint vagyunk Európából - mesél legutóbbi utazásáról Szűcs Tamás.
Ott is világörökségi helyszínen jártatok?
Igen, most négyet néztünk végig. Az első volt Göbekli Tepe. Itt tárták fel a világ jelenleg ismert legkorábbi templomának maradványait. Nem is egy templomról, hanem egy épületegyüttesről van szó, amit Krisztus előtt tízezer tájékán építettek. Ez azért rendkívüli, mert az emberek akkor még gyűjtögető életmódot folytattak, halászat-vadászatból éltek. A helyszínt 1963-ban fedezték fel, de 30 éven át nem is ismerték fel a jelentőségét. Addigra kiderült, hogy a kultikus hely 20 ovális épületből áll. Voltunk Diyarbakirban, a Tigris folyó völgyében, ahol a citadella és városfal élveznek védettséget, amit még a rómaiak építettek a 3. században. Jártunk Nemrut-hegyen, ahol a hegy csúcsát egy sírdomb uralja. Öt, 7 méter magas ülő istenség szoborral és kolosszális fej-töredékekkel. Végül egy Arslantepe nevű egykori településen, ami i.e. 6000 körül, a késő rézkorban élte virágkorát. Hatalmas palota-komplexumot tártak fel itt. Ez a leletegyüttes 2021-ben került fel a Világörökségek listájára. Alig-alig volt még ott külföldi turista, úgyhogy nagy örömmel fogadtak, nem hogy nem kértek tőlünk belépő díjat, de még teára is meghívtak minket a múzeumőrök.
Honnan ered az érdeklődésed a világörökségi helyszínek iránt?
Van ebben egy gyűjtőszenvedély, van egy több mint ezer tételből álló lista, amin újabb és újabb célpontokat ki lehet pipálni. Vannak emberek, akik reptereket gyűjtenek. De komolyra fordítva a szót: én történész végzettségű vagyok, tehát amikor az utazást terveztem, eleve érdekeltek a történelmi helyek. Így kezdődött ez a szenvedély. Az elmúlt évtizedekben pedig ez már egyfajta tudományos érdeklődéssé vált. Jelenleg örökség politikából írom a doktori disszertációmat is, konkrétan világörökségekből. Magával ragadott az egésznek a folyamata, hogy pontosan miből lesz világörökségi helyszín, miért választja ki pont azt a helyet egy-egy ország, hogyan épít köré kultuszt, hogyan lobbizik. Ezek elképesztően érdekes dolgok.
Eljutottál néhány világörökségi helyszínre, és ha már megvolt tíz, akkor úgy gondoltad, hogy legyen meg az összes?
Szenvedélyem az utazás. Gyerekkoromtól kezdve vittek a szüleim. Aztán pedig dolgoztam egy nemzetközi diákszervezetekben, azzal elég sokat lehetett utazni. Amikor Magyarországon még nagyon kezdeti szakaszában volt az internet, akkor találkoztam először egy online fórummal. Ezen a világ minden részéből bejelentkeztek emberek, hogy ki, hány világörökségi helyszínen járt már. Kiderült, hogy én körülbelül ötször annyit láttam akkor, mint a legeredményesebb magyarok. Kíváncsi voltam, hogy nemzetközi szinten hol állok. Akkor ismerkedtem meg ezzel a mozgalommal, aminek angolul neve is van: competitive travel. Attól kezdve tudatosan választottam úticélként világörökségi helyszíneket. Jelenleg a tizenharmadik vagyok a világranglistán.
Ez mit jelent számokban?
Az 1154 világörökségi helyszínből én már 700-at láttam.
Ezt valamiképpen dokumentálni is kell?
Nincs ilyen elvárás. Ezt a versenyt, ha egyáltalán nevezhetjük annak, nem díjazzák. Nem kapunk érte díszoklevelet sem. Ez a szenvedély csak viszi a pénzt, nem hozza. Ellenben rengeteg élményt ad. Egy – egy fényképet készünk a helyszínen, azt küldjük el.
Úgy gondolom a helyszínek közül jónéhány olyan akad, ahova nem szerveznek utat irodák. Hogyan jutsz oda?
Soha megyek sehova utazási irodával. Én magam vagyok az „utazási iroda”. Ma már, az internet segítségével és persze nyelvtudással mindent könnyen le lehet szervezni. Utána olvasok a látnivalóknak, felkészülök, megtervezem az útvonalat, előre lefoglalom a szálláshelyeket és a belépőket is, ha szükséges. Bármelyik irodánál jobban megszervezem az útjainkat. Nem mellesleg, így olcsóbb is.
Apropó, pénz! Ez a hobbi azért elég költséges mulatság lehet. Mit szól hozzá a családod?
Ez nemcsak az én hobbim. A feleségem, ha csak lehet, velem tart. Legtöbbször a gyerekeink is. Ők egyébként szintén előkelő helyen szerepelnek a korosztályos rangsorban. Kétségtelen, hogy az utazás nem olcsó dolog, Mondjuk azt, hogy a fogyasztói kosarunk nagyon más, mint az átlag magyar fogyasztóé. Ez alatt azt értem, hogy ha nem is lepukkant, de nem éppen friss Daciával járunk. Én nem tudom, mikor vettem magamnak utoljára ruhát, a feleségem szokta ezt intézni, leginkább a praktikumot, a kedvező árat szem előtt tartva. Divatban nem vagyunk naprakészek.
Más a prioritás?
Igen. Hangsúlyozom, egy ilyen 7-10 napos utazás nem kerül többe, mint ugyanennyi időt eltölteni egy tengerparton. Sőt, nagy valószínűséggel kevesebbe kerül, mint egy sokcsillagos szállodában a tengerparton üdülni.
Az élményeken túl emberi kapcsolatokat köszönhetsz ennek a szenvedélynek?
Vannak olyan emberek, akikkel ez a szenvedély hozott össze. Vannak barátaim, akikkel együtt szoktunk utazni, és akiknek én szervezem meg ezeket az utazásokat. Ez létrehozott egy nagyon szoros baráti társaságot. Alkalmi külföldi kapcsolatokat köszönhetek ennek a szenvedélynek. Idegen földön tartós barátság ott alakulhatna ki, ahová az ember gyakran visszajár. Mi azonban mindig új helyre megyünk. Azért van néhány olyan hely hova szeretnék még visszamenni. Olaszországban egyszer egy XII. századi várkastélyban laktunk, másutt egy középkori malomépületben. Ezekre a helyekre szívesen visszatérnék. Az említett két helyen például összebarátkoztunk a tulajdonosokkal is. Ha csak online is, de azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással.
A 700 eddig bejárt helyszín közül melyik volt Magyarországtól a legtávolabbi pont?
Magyarországtól a legtávolabbi célpont eddig Indonézia volt, déli irányban pedig Dél-Afrika. Ausztráliában sajnos nem jártam még, pedig nagyon szeretnék oda is eljutni.
Ha világörökségről beszélünk, akkor azt mindenki valami unikális, egyedi dologgal társítja. Ért valahol csalódás?
Ó, hát persze! Azért vannak olyan helyszínek, amelyek igazából nem is tudom, hogyan kerültek a listára. Illetve ma már tudom, hogy, hogyan. Lobbizással, hogy jobb híján nekik is jusson egy világörökségi cím. Nekem csalódás volt például Bulgáriában a Szrebarna bioszféra-rezervátum. 2008-ban kapott világörökség címet. Egyébként, ha jobb infrastruktúrát építenének ki, akkor talán élményt is jelentene.
Említs, kérlek ellenpéldát is. Melyik helyszín volt a várakozásaidhoz képest nagyobb élmény?
Idén nyáron jártunk a Román - Ukrán határnál, a Duna-deltában. Itt torkollik a folyó a Fekete- tengerbe. Történeti források szerint a Duna ezen a szakaszon már 2500 évvel ezelőtt is hét ágra szakadt. Ez a természetvédelmi terület 1991-ben lett a Világörökség része. Három napot töltöttünk ott, lenyűgöző élmény volt.
Mi a legnagyobb vágyad? Ha pénz, paripa, fegyver, minden lenne, akkor hova mennél legközelebb?
Hát, ha nagyon sok pénzem lenne, akkor, egészen eldugott helyekre, ahova egy átlagos pénztárcával nem jut el az ember. Ilyen cél Tristan da Cunha a világ negyedik legnagyobb védett tengeri területe. Ez az Atlanti-óceán közepén van. A névadó Tristan da Cunha egy 12 km átmérőjű vulkáni kúp 246 fős településsel. Ennek közelében van az Inaccessibe-sziget, tőle 400 kilométerre délre található a Gough-sziget, utóbbi kettő a világörökségi helyszín. Egyébként még ha valakinek sok pénze is van, akkor sem könnyű odajutni. Nincs reptér, hajó is csak kéthetente megy arra.
Rendben, maradjunk a realitásoknál. Merre szervezed a következő utat?
Bolognába repülünk a hónap végén. Meglepő lehet, de ott még nem jártam. Idén kapta meg a világörökségi címet. Tőle nem messze Parmába is elmegyünk, ami még csak a cím várományosa. És miután a helyi finomságokat sem vetjük meg, már leszerveztem egy parmai sonka- és sajt kóstolót!
Ezt is olvasd el:
https://eletforma.hu/elet-mod/elettortenet-foldvary-eszter-idegenvezeto/
https://eletforma.hu/stilus/a-varazslatos-machu-picchu-videke-peruban/
