Szirtes Marci már az óvodában is szeretett énekelni és tiszta hangjával ki is tűnt a többiek közül. A szüleinek az óvónéni is javasolta, hogy ezzel az adottsággal kezdeni kéne valamit. Ők azonban akkor még úgy gondolták, Marci sportoljon inkább. A kisfiú kipróbált sok mindent, aztán nyolcévesen már biztos volt benne, hogy őt a zene, a színpad vonzza.
A szüleim beírattak a zeneiskolába, ahol énekelni és zongorázni tanultam - meséli Marcell a kezdetekről. Rövidesen az énektanárom Deák M. Gyöngy figyelt fel a Madách Színház hirdetésére az interneten, hogy a Mary Poppins előadáshoz keresnek gyerekszereplőket. Biztatott, hogy jelentkezzünk. Három fordulós válogatás után végül több száz gyerek közül, nyolcévesen engem választottak Michael Banks szerepére. Ez volt az első szerepem.
Ez 2014-ben volt. Hogy emlékszel az első színházi bemutatódra?
Beledobtak a mélyvízbe. Három hónapos próbafolyamat után volt a bemutató. A darabban prózát, éneket, táncot is kellett tanulni. Közben iskolába jártam. De amire pontosan emlékszem, az az érzés volt, amikor először álltam a közönség előtt. Nagyon izgatott voltam, még a gyomrom is megfordult. De amikor kiléptem a kémény mögül, mert így indul a darab, akkor elmúlt az izgalom. Csak azt éreztem, hogy ez fantasztikus! Ez azóta is így van.
Nincs lámpalázad?
De, az elején mindig van. A felkészülésnél, mielőtt fölmegyek a színpadra, mindig van bennem feszültség. Viszont amikor már ott vagyok, az egész elmúlik.
Nyolcévesen elindult a színházi karriered. Milyen darabokban játszottál később?
A József Attila Színház Légy jó mindhalálig előadásában két szerepem is volt. Játszottam Doroghy Sanyikát és Böszörményit. A Pesti Magyar Színházban a Legyetek jók, ha tudtok darabban én voltam a kis Cirifischio. Ugyanitt öt éven át több szerepet is játszottam a Valahol Európában című előadásban, mellette a Muzsika hangja című darabban is.
Ezek a darabok éveken keresztül telt házzal, hatalmas sikerrel mentek. Te hogy élted meg a sikert?
Én nem csak a sikerért szerettem ezt csinálni! Persze, nagyon fantasztikus érzés volt, amikor az előadás végén hatalmas taps, ujjongás fogadott. De legfőképp azt szeretem a színházban és a színpadi játékban, hogy új érzéseket élhetek át, pár óra erejéig más világba repülhetek, és vihetem magammal a közönséget is. A szerepek által sok mindent megtanultam magamról, megismertem rengeteg emberi sorsot, különböző karaktert, érzéseket.
Volt, hogy öt darabban játszottál egyszerre. Hogy tudtad ezt összeegyeztetni a sulival?
Amikor egy héten már 6-7 előadásom volt, akkor magántanuló lettem. Otthon tanultam és dolgozatot írni, vizsgázni mentem csak be az iskolába. Szerencsére a tanáraim rendkívül elfogadóak voltak, sokat segítettek nekem. Otthon pedig mindenben számíthattam a szüleimre. Meg kellett tanulnom beosztanom az időmet, egyedül feldolgozni a tananyagot.
Feltűnően választékosan fogalmazol, szabatosan beszélsz. Ez is a színháznak köszönhető?
Biztos az is benne van ebben, hogy rengeteg szöveget kellett megtanulnom. De olvasni is nagyon szeretek. Kis koromban a szüleim minden este felolvastak nekem. Nagyon szerettem Varró Dani könyveit. Ma is minden nap olvasok, most például kötelező olvasmányként Shakespeare Hamletjét. De a kedvencem a fantasy, varázslatos műfaj.
Többször is említetted a szüleidet és az ő támogatásukat. A családban volt valakinek rajtad kívül művészi vénája, volt kitől örökölni ezt a képességet?
Az egyik dédpapám író és költő volt. Néhány zenész volt még a távoli rokonságomban, de igazából a közeli családi körben senki sem foglalkozik színházzal.
Nem féltettek téged ettől a kiszámíthatatlan világtól?
Mindig azt mondták, hogy addig csináljam ezt, amíg én jól érzem magam benne. Minden új feladatnál megkérdezték, hogy akarom-e csinálni. Én döntöttem, és mindig számíthattam a támogatásukra.
Ez fizikailag is komoly próbatétel lehetett, napközben tanulni, próbákra járni, este előadások. Hogy bírtad?
Hát, tényleg, kicsit korábban kezdtem a késői lefekvést, mint a kortársaim. Gyakran, amikor egyik helyről a másikra mentünk, a kocsiban is aludtam. De esténként, az előadások után annyira fel voltam pörögve, hogy hiába dugtak ágyba, nem tudtam elaludni.
Már gimnazista vagy. Megnyúltál, a mutálás miatt elkezdett változni a hangod. Kinőttél az eddigi szerepekből. Hogyan tovább?
Most valóban eléggé sok minden változott bennem, a testemben, a lelkemben is. Jelenleg a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium tizedik osztályos dráma tagozatos tanulója vagyok. Mindenképpen olyan iskolát szerettem volna választani, ahol a színházzal, a drámával kapcsolatos tudást szerezhetek. A közismereti tárgyak mellett van drámaóránk, kreatív mozgást, kreatív éneket, drámaelméletet és beszédtechnikát tanulunk. Nagyon jó egy olyan közösségbe járni, ahol ugyanolyan érdeklődésű gyerekek vannak, mint én.
A zenélést sem hagytam abba, a Józsefvárosi zeneiskolában hetente két zongoraórám van, és Balássy Bettyhez járok énekórákra. Egy éve táncolni is tanulok. Színházi szerepem most nincs, de a művészeti iskolákban több előadás is van, ahol megmutathatom, mit tanultam, mit tudok. Ez a tanulás pótolja a színházi szerepeket.
S ha mindez nem lenne elég, nemrég az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete lettél. Hogyan kerültél ebbe a nemzetközi szervezetbe?
Az UNICEF Magyarország Kilátó nevű programja keretében sok hátrányos helyzetű gyerek nézte meg a Valahol Európában című előadást a Pesti Magyar Színházban. Ott ismerkedtem meg a szervezet tevékenységével. Nagyon fontos munkát végeznek. Számos programot szerveznek azért, hogy a gyerekek megismerjék a jogaikat, hogy megtanulják képviselni az érdekeiket, hogy hallathassák a hangjukat. Ezt a munkát támogatják az UNICEF fiatal nagykövetei. A címre idén nyáron pályáztam. Örülök, hogy kiválasztottak, csatlakozhattam a Fiatal Nagyköveti Tanácshoz.
Ifjúsági nagykövetként mi a feladatod?
Velem hasonló korú 15 és 20 év körüli fiatalokkal dolgozunk a gyermekek jogainak ismertetésén, hogy hogy hangot adjunk a korosztályunknak, hogy a gyerekek tudják, mindig van segítség, tudják, kihez kell fordulniuk, ha bántalmazás éri őket. Két mentor segíti a munkánkat egy klinikai szakpszichológus és egy jogász.
Részt veszek például az Ébresztő-óra projektben. Ezek olyan foglalkozások az iskolákban, amikor különböző játékokon keresztül a gyerekek megismerhetik, tudatosíthatják a jogaikat. Én a drámajátékkal szeretnék majd segíteni. Ez egy önismereti és csapatépítő módszer. Ennek segítségével olyan kapcsolatok is létrejöhetnek egy osztályközösségen belül, amik matek, vagy nyelvtan órán nem feltétlenül. Ez a közös munka nagyon nagy erőt ad a gyerekeknek.
Nyár elején indult a szervezet átfogó kampánya, mely a cyberbullying, azaz online bántalmazás megelőzésére és kezelésére fókuszál. Ehhez kapcsolódóan olyan videókat készítünk a fiataloknak és a szüleiknek, amik azt mutatják be, hogy mit kell tenniük, ha az online térben éri őket sérelem, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket, kihez fordulhatnak segítségért.
De népszerűsítjük a HelpAPP nevű alkalmazást, is. Ez egy letölthető segítő applikáció. Egy gombnyomással segítséget hívhat az, aki veszélyben van. Emellett választ kaphat számos, a bántalmazással kapcsolatos kérdésére is.
Mi a terved a középiskola után?
A Színház- és Filmművészeti Egyetemre szeretnék jelentkezni. A színház mellett a televíziós munka, a műsorvezetés is érdekel. Az M5 kulturális csatorna „Ismerd meg!” című műsorában két évig voltam műsorvezető. Más műsorokban is többször szerepeltem. Intenzíven tanulom a német nyelvet, még az is lehet, hogy Bécsben tanulok tovább. Van még néhány évem eldönteni.
Ezt is olvasd el:
https://eletforma.hu/kul-tour/nagy-fruzsina-szineszno-szeretne-magyarul-is-jatszani/
