Újra itt a kánikula. Az idei nyár rendkívüli forróságot tartogatott a számunkra és a hőhullámok kora várhatóan még csak most kezdődik. Ha kánikula idején nem tudunk vízparton lenni még azt is megfontoljuk, hogy egyáltalán kilépünk-e a lakásból a hajnal és az esti órákat leszámítva. Ugyanakkor a vízparton se veszélytelen időt tölteni a legmelegebb órákban.
A kisgyermekes szülők számára a forró napok igazán kihívásokkal telik, hiszen a kicsik gyakran a legfontosabb dolgok miatt dacolnak: le akarják venni a sapkájukat, nem akarják bekenni magukat naptejjel, vagy egész egyszerűen nem hajlandók eleget inni. B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus szerint azonban van megoldás a vitákra: a mintaadáson alapuló tanítás.
Elvárások helyett tanítsuk meg gyermekünknek azt, hogy mikor mivel védheti meg a testét. Ha nem érti, nem tapasztalja meg mi értelme van például a sapkának, akkor egyszerűen elvárásnak tekinti a kérést és inkább ellenáll, dacol, a számára kényelmetlen dolgokat látja benne
– magyarázza a szakértő Hozzáteszi: sokkel előrébb juthatunk akkor, ha mi magunk mutatunk példát, azaz: vegyünk mi magunk is sapkát, kenjük be magunkat és hidratáljunk.
Öt tipp, hogyan tanítsuk gyermekünket
- Nem tudunk olyat tanítani, amit mi magunk nem úgy csinálunk. Mutassunk példát!
- Keressük az akkor és ott pillanatokat! Adjunk tapasztalatot és csatoljuk hozzá tőmondatokban, célszavakban a lényeget!
- Vessünk be egy színskálával ellátott hőmérőt és beszélgessünk arról, hogy mit mutat a napon és mit az árnyékban!
- Álljunk ki a napra, majd az árnyékba! Kérdezzük meg, mit érez a bőrünk az egyik és a másik helyen. Ha a napon azt mondja, hogy megmelegszik, mutassunk rá, hogy ettől véd meg bennünket a naptej!
- Keressünk árnyékokat, gondolkozzunk el azon, mi ad árnyékot nekünk. Emlékeztessük: ha nincs árnyék, segít a sapka!
- Szirtes Dóra szerint ahhoz, hogy ezek az információk megragadjanak a gyermekben, újra és újra, minden életszerű helyzetben emlékeztetni kell rájuk.
Onnan tudhatjuk, hogy célba ért a tanításunk, hogy magától mondja vagy várja el másoktól ugyanezeket a szabályokat. Például: „Menjünk árnyékba, igyál te is Anya!” – fűzi hozzá kiemelve, hogy az ilyen belsővé vált szabályokat egy életen át magukkal viszik a gyerekek.
