A kislányt azonban az édesapa három hónapnyi intézet - vagy ahogy Linda nevezi árvaház - után hazavitte, és megpróbált gondoskodni róla, de nem nagy sikerrel. Mivel alkoholista volt, sokszor arról is elfeledkezett, hogy van otthon valaki, aki várja, ekkor ugyanis a feleség már messze járt a három idősebb testvérrel.

Mivel a négyéves kislányt nem kezdték el óvodába járatni, a gyámügyi hivatal átvizsgálta a család körülményeit, és mivel találtak egy szenvedélybeteg apukát, valamint egy több hete eltűnt anyukát, úgy döntöttek, a gyereknek jobb lesz állami gondozásban nevelkedni - legalább is egy ideig.

Lindának ennek köszönhetően nyugodt, ám magányos gyerekkora volt, nevelőszülőkhöz nem került, de szerencsére ugyanabban az intézményben volt sokáig, ismerős nevelőtanárok és gyerekek között. "A baj tizenévesen kezdődött" - mondja a lány. "Úgy éreztem, kezdenem kell valamit magammal, mert kezdett frusztrálni a bezártság, szabadságra vágytam, így egy este átmásztam a drótkerítésen, és megszöktem. Természetesen azonnal keresni kezdtek, az igazgatónő a hasonló esetek miatt folyamatosan kapcsolatban állt a rendőrséggel."

"Az az igazság, hogy rögtön tudtam, merre menjek, az egyik lány ugyanis, akit már többször visszavittek az intézetbe, megismerkedett egy férfival, aki segített neki elbújni, adott enni, ám cserébe elvárt ezt-azt. Nem utcalánynak használt, hanem leginkább lopnom kellett neki. Nem tudom, mit gondoltam akkor, mi vonzott ebben az életformában, de háromszor találtak rám a rendőrök, ám én folyamatosan újra megszöktem."

"A csoportban, ahová tartoztam, a többiek kiközösítettek, ugyanis eleinte miattam őket sem engedték kimenőre. Később már szinte elkönyvelték, hogy akármi van, én úgyis újra elszököm majd. Az apám évek óta nem látogatott akkor már, jelenleg azt sem tudom, él-e még."

"Ilyen körülmények között töltöttem be a tizennyolcat, így némi állami segítséggel elkezdhettem a saját életemet, ám mivel tizenéves koromban mindennel foglalkoztam, csak a tanulással nem, nagyon nehezen találtam magamnak állást. Végül mosogatólány lettem egy büfében, de nem sokáig bírtam a kötöttséget, otthagytam a munkát, és megint ott találtam magam az utcán. Mivel a lopás már-már a véremben volt, így próbáltam fenntartani magamat, miközben városról városra jártam keresve az anyámat és az apámat, akiket persze végül nem találtam meg."

Egy év szenvedés után jött meg az eszem, és a régi nevelőm segítségével újrakezdhettem mindent. A régi intézetem kertészetében kaptam állást, miközben virágkötészetet tanulhattam, nemsokára fogom megkapni a bizonyítványomat. Tudom, hogy nehéz út áll még előttem, de most már erős vagyok..."

Magyarországon közel tizenegyezer fiatal él gyermekotthonban vagy lakásotthonban. A szakemberek szerint a mostani szabályzás már figyel arra, hogy a gyerekek a lehető legjobb körülmények között, a nagy "intézetis" csoportok helyett inkább családszerű környezetben nevelkedhessenek és tanulhassanak.

Sz. F.