Menekülünk a betegség gondolata, a fájdalmak és az elmúlás lehetősége elől. Pedig ez a legrosszabb, amit tehetünk. Mert ha menekülünk, a betegség üldözőbe vesz, és esélyünk sincs felvenni ellene a harcot. De ha bátran szembeszállunk, és nem rémülünk meg ettől a mindent megbénító szótól, győztesen távozhatunk a csatából. (Többek között a túlsúly is növelheti a mellrák kockázatát.)
Halom Bori egy abból az évente 7000 nőből, akinél felfedezik a betegséget. Nála 2012 novemberében diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot. Azon a napon az egész élete megváltozott. Egy hónap múlva megoperálták, majd kemoterápiás és sugárkezelésen is részt vett, és még további 5 évig hormonkezelésre szorul.
Bori harcba indult: saját példáján keresztül szeretne segítséget nyújtani mindazok számára, akik a betegséggel küzdenek. Küldetésének érzi, hogy minden nőhöz eljusson az üzenet: nem vagy egyedül a problémáddal, szállj szembe a betegséggel, hiszen a mellrák után is van élet! Blogot vezet, ahol személyes tapasztalatait osztja meg az olvasókkal, nagyjából 30 mellrákban érintett önkéntessel segítenek a sorstársaiknak hasznos tanácsokkal, praktikákkal vagy olykor csupán egy támogatást és erőt adó szóval, és apró, ám megható ajándékkal kedveskednek az utolsó kemoterápiára érkező sorstársaiknak. Idén az általa indított Mellrákfórum elnevezésű mozgalom csatlakozott Magyarország legnépszerűbb vitorlásversenyéhez, a 46. Kékszalaghoz, amely július 10-én, csütörtökön rajtol el Balatonfüredről.
A versenyen részt vevő közel 600 hajó a mellrák elleni harc nagyköveteként fut majd ki a kikötőből, és veszi fel a küzdelmet a hullámokkal. A rajt utáni 3. percben minden hajó fedélzetéről útnak indul egy-egy rózsaszín léggömb is az ég felé, rózsaszínbe öltöztetve a horizontot.
A léggömbök a mellrák elleni küzdelmet szimbolizálják. A kezdeményezésben örömmel vesz részt Litkey Farkas is, a Kékszalag tizenegyszeres győztese, aki évek óta önkéntes alapon foglalkozik beteg, illetve gyógyulóban lévő gyerekek és felnőttek élményvitorláztatásával.
„Amikor az ember sportolóként ráébred, hogy mások odafigyelnek arra, amit ő mond vagy tesz, szinte kötelességének érzi, hogy példát mutasson. Én hat évvel ezelőtt jutottam el erre a felismerésre. Először azt hittem, hogy én csak adok valamit, de valójában nekem ugyanakkora feltöltődést jelent azt látni, hogy a gyerekek csillogó szemmel néznek a hajóra. A fedélzeten elfelejtik a megpróbáltatásokat, ismét vidámak és gondtalanok, én pedig boldog vagyok, hogy ennek részese lehetek” – mondta Litkey Farkas.
„A betegség talán legnehezebb része, hogy az ember elszigetelődik, mert azt hiszi, egyedül van a problémájával. Ez nem igaz, hiszen mindig akad valaki, aki segíteni szeretne. Aztán csatlakozik hozzájuk még valaki, aztán pedig mások is… Így jöhet létre egy nagy közösség, ami már elég erős hozzá, hogy valódi változást indítson el. Remélem, hogy hamarosan annyian leszünk, mint a vitorlások a vízen, vagy a rózsaszín lufik az égen” – mondta Bori.
