Egy idő után már semmi sem lesz elég izgalmas
Természetesen semmi rossz nincs abban, ha komoly célokat tűzünk ki magunk elé, lépésről lépésre megvalósítjuk őket, majd ugrunk a következő feladatra. Azonban tény, hogy egy idő után már nem tudunk egy helyben megülni, és folyamatosan valami újdonságra vágyunk; ellenkező esetben ugyanis nem érezzük, hogy igazán élnénk: minden napot elvesztegetettnek tartunk, amikor épp nem másztunk meg vagy úsztunk át semmit, illetve nem volt részünk semmilyen hasonlóan izgalmas kalandban.
Kapcsolataink veszélybe kerülhetnek
A bakancslistának további „veszélyei” is lehetnek. Például, a célok közt ritkán szerepelnek társas tevékenységek; és ha meg is maradnak a kapcsolataink a folyamatos kalandozás ellenére, nem biztos, hogy beszélgetőtársaink szívesen hallgatnak olyasvalakit, aki kizárólag saját elért eredményeiről tud beszélni. Ezek a listák előidézhetik, hogy egyfajta „na, ezt is kipipálhatom” elv alapján éljük az életünket, és ne magukat a tevékenységeket élvezzük, hanem csupán túl akarjunk lenni rajtuk.
Ha a lista mentén haladunk, semmiben sem leszünk igazán profik
További probléma, hogy a lista arra biztat, mindent próbáljunk ki, de semmiben se mélyedjünk el. Nem feltétlenül ér többet egy év alatt egyszer elmenni kajakozni, hegyet mászni, síelni, ejtőernyőzni és szörfözni, mint kiválasztani egy sportágat, és komolyabb eredményeket elérni benne. Pedig az utóbbi kulcs lehet a boldogsághoz. Illetve, ha nemrég pipáltuk ki a fentieket, és barátaink meghívnak egy hétvégi sátorozásra, lehet, hogy kihagyjuk az élményt arra hivatkozva, hogy ennyi adrenalinbomba után ez már nem jelentene izgalmat a számunkra.
Tehát jobb, ha óvatosan bánunk azokkal a bakancslistákkal! (Forrás: pszichologuskereso)
