Vajon mi kell ahhoz, hogy valamit ruhakölteménynek nevezzünk? Mert elcsépelt dolog azt mondani, hogy egyedi legyen. Nem. Ha úgy vesszük, márpedig úgy vesszük, hogy a divattervezés művészet, akkor attól lesz egy darab textilből költemény, hogy az alkotója játszik. Múlttal, jövővel, mesékkel, más galaxisokkal.
Szerencsére a Divatolimpián - ahol minden évben a legtehetségesebb divattervezők kapnak lehetőséget a bemutatkozásra és szakmai értékelésre - ugyanezt gondolhatták, és ez meg is látszott a ruhákon.
Pedig az idei három téma közül az üzleti élet kifejezetten racionális helyszíne a divatnak, ahol túl sok játéknak nincs tere. Mégis születtek olyan darabok, amelyek megállják a helyüket mind a kifutón, mind az irodában.
Azért fontos, hogy a mindennapi életben is megállják a helyüket, mert általában azt gondoljuk a divatbemutatókról, hogy csupa olyan darabot láthatunk, amelyet képtelenség lenne felvenni az utcára.
Máshogy volt ez a Divatolimpián, hiszen a tervezők tényleg figyeltek arra, hogy igazi hordható ruhákat készítsenek. Így megjelentek azok az elemek, amelyek egyébként is jellemzőek az idei trendre: a szőrmék (de nem ám egész bundák, csak finoman, gallérként), színek közül pedig a barna, a türkiz, a rózsaszín és a korall.
Sok tervező egyszerűen lehengerelt a nőiességgel, amelyet a ruhák árasztottak, a szabásvonalak olyan tökéletesek voltak, hogy nem kételkedem abban, egy kevésbé előnyös alkatú nőn is jól állna. Az anyagok finomak voltak, újra visszatért az organza, amely egy kicsit alkalmi jelleget ad a leghétköznapibb daraboknak is. De nem is baj, mert idén minden ruhára igaz ez, mi sem bizonyítja jobban, mint a sok arany-és rézszínű kiegészítő.
Persze nem állítom, hogy nem voltak zavaró elemek, hiszen a wellness mint divatkategória nehezen körülhatárolható. Így aztán a tervezők is nagyon különböző összeállításokat mutattak be, de talán arra mindannyian ráéreztek, hogy a wellness nemcsak a testi ápolást jelenti, hanem sokkal inkább a lelkit, valamiféle harmóniát, miliőt.
Ezért ezek a ruhák többnyire természetességet árasztottak magukból, könnyed, átlátszó anyagból készültek.
A minden nap hordható ruhák mellett voltak nagyon különös darabok is. Nem is csoda, hiszen a legtöbb tervező az etnikum kategóriában indult. A ruhák nemcsak földrajzi határokat feszegettek, hanem időbelit is: láthattunk ugyanis abroncsos szoknyát, átszabott napóleoni egyenruhát, reneszánsz udvari viseletet. Csak persze mindezt mai formában.
És ami nagy meglepetés volt: feltűnt a magyar népviselet is mint forrás!
A győztes tervezők (Kollár Zsuzsa, Simon Mónika, Bicserédi Ágnes, Kontur Réka) mind szuper nőies darabokat mutattak be, így ha ők lesznek a jövő divatdiktátorai - legalábbis Magyarországon - akkor nem kételkedhetünk abban, hogy még jó pár évig a magas sarkú cipő, a szoknya és a slankított blézer lesz a trend. Szerencsére.
