Midász király egy jótettéért cserébe, egy alkalommal bármit kívánhatott a féktelen Dionüszosztól, a bor és mámor istenétől.

-Add meg nekem azt, hogy bármi, amit megérintek, váljon színarannyá.

Bár Dionüszosz meglepődött az ostoba kérésen, teljesítette ígéretét. Innentől fogva bármihez is nyúlt Midász, minden arannyá vált. Ettől pedig egyre mohóbb lett, szinte megtántorodott a hihetetlen gazdagság érzéstől.

Fogyasztói kultúrában élünk, és ez a kultúra azt sulykolja belénk, hogy a boldogság dobozolható, előregyártható és megvehető. Pénzzel felszerelkezve bármihez hozzájuthatsz, csak le kell emelned a boltok polcairól.

Mégis, sokan érezzük úgy, hogy ha megvan az áhított tárgy, hamar elillan az eufórikus érzés, és újabb "boldogságtárgyra" lesz szükségünk.

Az anyagi jólét egyáltalán nem garantálj a jól-létünket. A sok pénz nem ad test-lelki elégedettséget, életre szóló boldogságot, hiába sugallja is ezt a média vagy környezetünk.

Az amerikai Tim Kasser magyarul is megjelent Az anyagiasság súlyos ára című könyvében, tudományos vizsgálatokra alapozva állítja: a pénz nem boldogít.

Kutatásai  kimutatták, hogy minél fontosabbakká válnak az anyagi értékek életünkben, annál kevésbé leszünk elégedettek, és annál inkább ki leszünk szolgáltatva különféle lelki eredetű betegségeknek.

Ennek hátterében az áll, hogy saját értékeinket a piaci értékektől tesszük függővé, és mivel a piac újabb és újabb fogyasztásra és vásárlásra ösztönöz bennünket, ezért egyre jobban elbizonytalanodunk.

A külső befolyásoló tényezőkre hallgatva nem tudunk határt szabni anyagias vágyainknak, s minél több dolgot szereztünk meg, annál több új dologra vágyunk. Nem tudjuk optimalizálni vásárlásainkat, mert nem hallgatunk saját belső hangunkra, és nem vesszük át az irányítást saját életünk felett.

Kasser azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy itt elsősorban azokról az emberekről van szó, akik az ún. jóléti államokban élnek, tehát nem nyomorúságos életkörülményeik miatt hajszolják az anyagi javakat.

Hasonló vizsgálatokat már hazánkban is végeztek, és az eredmények egybecsengenek Kasserék konklúzióival.

Az ELTE és Budapesti Corvinus Egyetem felmérései azt mutatták ki, hogy azok, akik számára nagyon fontos a meggazdagodás, neurotikusabbak, érzelmileg bizonytalanabbak a többi embernél. Akiknél pedig mindhárom anyagias cél (gazdagság, hírnév, imázs) a legfontosabb életvezérlő szempont, azoknál csökkennek bizonyos szociális készségek (mint például az együttműködési készség), sőt a saját élet irányításához szükséges készségek is csorbát szenvednek.

És hogy mi történt Midász királlyal? A történet vége azt mutatja, hogy nem volt ez másképp a mítoszok világában sem:

A királynak hamarosan rá kellett döbbennie, hogy hiába ül asztalhoz. Mivel az étel és ital is arannyá változott, így nem tudta csillapítani szomjúságát és éhségét sem.

Be kellett látnia, hogy szegényebb lett a koldusnál, ezért könyörögni kezdett az istenhez, hogy szabadítsa ki a csillogó nyomorúságból.

Dionüszosz megkegyelmezett neki, és elküldte Szardesz városa mellé, ahol egy forrásban megmerítkezve lemoshatta bűneit, és megszabadult az arany átkától.

KV