Az eredmények arra világítottak rá, hogy a denevérek saját "közlekedési szabályaikat" követik: a parányi Myotis daubentonii egyedei az echolokációt arra használják, hogy mindig denevértársuk nyomában maradjanak, ugyanakkor elkerüljék vele az ütközést. Amennyiben egy bőregér vezetőt választott magának, utánozni kezdi annak manővereit, s mivel szemvillanásnyi, mindössze 500 milliszekundumos (ezredmásodpercnyi) a reakcióideje, a denevérpáros mozgása gyakorlatilag teljesen szinkronban van. Egyetlen repülés alatt is sokszor megcserélődhet a vezér és "alárendeltjének" szerepe, mivel pedig az echolokáció körkörös információt biztosít, az irányító akár a "beosztott" mögött is repülhet.
A kutatók, bár tökéletesen feltérképezték a Myotis daubentonii denevérek közlekedési manővereit, beismerik, hogy fogalmuk sincs, mire is szolgálnak a bőregerek sajátságos "KRESZ-szabályai". Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a páros második tagja begyűjti azokat a rovarokat, amelyeket nem sikerült a vezérnek. Előfordulhat, hogy a tandemrepülésnek köszönhetően nagyobb területet tudnak végigportyázni, mint ha külön-külön vadásznának. A tanulmány szerzői azt sem zárják ki, hogy gyakorlórepüléseknek voltak a tanúi, amikor az anyaállatok kicsinyüket tréningezték.