1.

Ő az, aki úgy véli, nélküle legalább is nem forogna a Nagy Gépezet, s ő azon kevés szerencsés kiválasztottak egyike, akinek agya is van; szemben velünk, közönséges halandókkal, akiknek legfeljebb fűrészpor jutott. Ezt pedig egyetlen kínálkozó alkalommal sem mulasztja el kifejezésre juttatni.

Röviden szólva: amolyan mini-ubermentsch.

További ismertetőjegye, hogy nem igen keveredik másokkal- ez túlzottan rossz fényt vetne rá- , ráadásul rettentően idegesít mindenkit az állandó pattogásával.

Kiről lehet szó? Ismerősnek tűnik?

Ő lenne a Kiskirály személyesen. Állatnyelven, maga Tigris. Ha így sem rémlik, akkor javaslom a kedves Olvasóknak Milne Micimackójának gyors felelevenítését, illetve ennek hiányában egy röpke kis szemlélődést szűkebb esetleg tágabb környezetében. Ott bizonyára rá fog bukkanni e személyiségjegy jeles képviselőire.

Mint ahogy, a már említett fűrészporos egyedtársaira is.

2.

Itt van például ez a rakás szerencsétlenség. A depresszió archetípusa, az impotencia piedesztájának rendíthetetlen szobra, akiből egy szempillantás alatt fel lehet virágoztatni a gyógyszeripart.

Ő, aki mindenki gúnyolódásának kereszttüzében áll kitartóan lógó hatalma füleivel és farkával (amit néha el is hagy).

Az Impotens Depressziós, állatéknál a Füles névre hallgat.

Hogy tetszik mondani? Hogy esetleg ismerni tetszik?

Ez sajnos, meglehet. Sokan vannak manapság.

3.

És végül hadd mutassam be az orvosok és pszichiáterek kedvencét, magát -képletesen szólva- az Állatorvosi Lovat, aki minden létező mentális gond kiváló illusztrátora lehetne egy orvosi szakkönyvben.

Aki, amellett, hogy nem sok értelmes mondat hagyja el szájszegletét, kórosan dadog, továbbá alkati sajátosságaiból fakadóan kóros kisebbrendűségi komplexusban is szenved.

Az Idióta. A Százholdas Pagonyban azonban erre a névre nem hallgat, ott inkább a Malacka megszólítás javallott.

Igen, tudom, hogy ez afféle játék a játékkal, a mesével, de mégis ösztönösen emberi játék. Legtöbbünkben még él a vágy és az akarat, hogy mindent emberivé (és ezt a szó nemes értelmében értem) formáljunk.

S aki kutya - vagy macskatulajdonos, avagy legyen bármilyen állata, házi kedvence, nagyon is tisztában van az efféle játék mondandójával.

Egy állat: egy lélek, egyedi jellemvonásokkal, értékekkel, aki az orrunkra koppint, felrója hibáinkat, és napokig nem szól hozzánk. Esetleg hülyét csinál belőlünk, öregségére pedig kezd vészesen hasonlítani ránk.

Sokszor elgondolkodok azon, hogy vajon bennünket milyennek látnak állataink? Miféle görbe tükröt tudnának elénk tartani?

Az is eszembe jut, hogy néha tán még azt is kikérnék maguknak, hogy egyes embertársainkat hozzájuk merészeljük hasonlítani.

Nem tudom. Csak erős sejtéseim vannak.

Ez a hét viszont róluk és rólunk fog szólni az Életformán. Merthogy néhány napig az Állatok Világnapjára fogunk hangolódni néha meglepően különös cikkekkel. Velünk tart?

Induljon, hát a hét!