A turkálók igen naggyá nőtték ki magukat mára Magyarországon. A kezdeti ömlesztett, csupán a halmokban való kutakodás lehetőségét biztosító boltok mellett mára már az igényes, vállfákon csoportosított ruhákkal kereskedő üzletek is megtalálhatóak tömegivel.
De miért járunk turkálóba? Gyors közvélemény-kutatásom eredménye sokszínű. Van, aki úgy véli, így juthat olcsón márkás ruhához kis szerencsével. Más azt mondja, a farsangi jelmezhez való alapanyag perceken belül beszerezhető a turiban. Mások szerint ez az egész perverzió, ahogy a repkedő ruhák közt elsodornak az egymás elől a jó darabokat elhalászó nők.
"A turkálás nagy kaland. Az ember beleveti magát a tömegbe, majd a ruhakupacban megpillantja az áhított ruhadarabot, amibe rögtön beleszeret..."- összegzi röviden élményeit egy barátnőm. Valljuk be őszintén, valóban szívmelengető érzés munka után betérni a kedvenc üzletünkbe, ahol az ismerős eladónő pár remek darabot kap elő a pult alól, csak nekünk.
Néha ha kell, ha nem, megvesszük a ruhát. Amúgy is ömlik ki a szekrényből a sok tuti vásárnak hitt darab, amit nem bírtunk otthagyni a ruhakupacban. Persze tudjuk jól, nem oldja meg minden problémánkat a vásárlás közben felhalmozódó nagyadag boldogsághormon.
Vannak olyanok, akik méltóságon aluli dolognak tartják, hogy az ember turkálóban vásárol. Ezt csak addig gondolják így, míg egyszer ki nem próbálják!
Egy huszonéves lány így vélekedik a turkálásról: "A turi a legkirályabb dolog a világon, mert ha például valami rossz dolog történik veled, aminek a kiheveréséhez az kell, hogy vásárolj valamit, akkor ezt a szükségedet anélkül kiheverheted, hogy túl sok pénzt költenél. És ez egy plusz sikerélmény, hiszen milyen jó is pl. egy márkás felsőt venni száz forintért! A másik, hogy nem jön veled szembe az utcán a legújabb ruhadarabod, ami azért például a kínai dolgok esetében fennáll, mint kockázat."
Egy tévhitet el kell itt helyben oszlatni. A férfiak hajlamosak úgy beállítani a turkálás jelenségét, mint valami speciálisan feminin jellemzőt. Sok férfinek valóban nincs egyáltalán türelme válogatni, mégis ruhatárának jelentős hányada turkálókból származik. Hogy is van ez? A feleségekre, anyukákra, barátnőkre bízzák magukat, akik szemfülesen kiszúrják a férfiruhák közül is a legmegfelelőbbet.
Az alábbiakban néhány férfi ismerősöm véleményét válogattam össze: "A lényeg, hogy iszonyatos boldogságot tud jelenti a nőknek maga a túrás folyamata... Nálunk pl. egy öreg nyugdíjas bácsinak van turkálója, ahová a nők kétszerannyira szeretnek menni, mint máshová, mert a túrás mellett még a bácsi is szórakoztatja őket. Nőrokonaimnak is a fél ruhatára ilyen helyről van, s imádják azokat a ruhákat. Kedvencem, amikor azt mondják: hát, ne viccelj, ez minőségi: ez Olaszból van!"
Egy másik ismerősöm a belátás fázisában van, kezdi értékelni a használt ruhákat: "A nő. Nem ért a focihoz, de tudja mitől jó a brassói, jól ismeri a beige és a keki színeket, amiket mi csak "barná"-nak és "zöld"-nek hívunk. Évezredek óta ott szunnyad benne is a vadászösztön, ami háttérbe szorult egészen a TURKÁLÓIG! Végeláthatatlan ruhakupacok, jellegzetes alapszag, és néhány kifejezetten jó darab, áron alul? Igen, kell ez is, nem csak a húszezer plusz áfás selyemblúz. Sokat, olcsón, néha egész jó darabokat, nem csak játszós ruhának!"
Egy huszonéves fiatalember maga is mániákus turkáló. "Szerintem A TURI egy
baromi klassz dolog! Hogy miért is? Mert olcsón divatos, jó minőségű és nem ritkán márkás ruhához is hozzájuthatunk. Lásd Zara farmer és ing, együtt a kettő kb. 2000 Ft volt. Ismerősök Hugo Boss öltönyt, zakót, LaCoste ingeket, pólókat, Armani öltönyöket és zakókat, Tommy Hillfiger nadrágokat szedtek össze, milyen pénzért... Szóval ajánlom minél kevesebb embernek, hogyha én megyek, akkor annál több jó cucc maradjon nekem!"
Na, hol van itt a feminin többség? Hiszen nekem is tucatnyi férfi ismerősöm van, aki a büszke turisok táborát gyarapítja. A turkálást fel lehet vállalni! Élvezetes, jó üzlet, versengés, ki ki elől húzza el a jó cuccot.
Bevallhatjuk, néha mániává tud válni és magával sodor. Nem olyan régen édesapámmal látogattunk el egy használt cikk piacra, ahol nagyon rajta volt a vásárláson "Lányom, ha találsz nekem valamit, mutasd meg!" Ő nem hajolgatott, én keresgéltem. Aztán amint előhúztam az első kordbársony nadrágot, amit 300 Ft-ra (!) tartottak, egyből beindult ő is. Derékfájás ide, vagy oda...
Nem egyszer hallottam barátaimat is beszélgetni, amint mutogatták magukon a zakót, inget, hogy melyiket hol túrták és mennyiért, és minduntalan egymásra licitáltak.
Szóval a férfiakat is jóleső érzéssel tölti el az olcsón beszerzett zsákmány, amivel lehet dicsekedni a haverok előtt. Akárcsak a nőket.
