A szexuális zaklatás megítélése országonként és kultúránként különbözik. Az Egyesült Államokban például európai szemmel szokatlanul tágan értelmezik a szexuális zaklatás fogalmát. Egy hatéves kisfiút például azért tiltottak el az Egyesült Államokban egy napra az iskolalátogatástól, mert megpuszilta (azaz szexuálisan zaklatta) egyik osztálytársnőjét. Ami nálunk egyszerű bóknak minősül - például ha egy kolléganőnek megdicsérik az öltözékét -, azért Amerikában már könnyen pert akaszthatnak az illető nyakába.

Évente mintegy tízezer zaklatásos pert indítanak az amerikai nők, a legkülönfélébb esetekben fedezve fel megaláztatásukat. Egy pennsylvaniai professzor asszony például szexuális zaklatás miatt pert indított kollégája ellen, aki Goya Meztelen Maya című festményét akasztotta ki a falra. Amerikai őrület, legyinthetnénk. Abból a világból érkezik, ahol csábító nők próbálnak megrohamozni szex-szimbólumnak számító férfiakat - lásd Zaklatás című film -, vagyis a valós élethez annyi köze van, mint Csipkerózsikának a munkanélküliséghez.

Határvonalat húzunk

Pedig ez egy több évtizede zajló jelenség egyik mozzanata, ami mindenképp érdemes arra, hogy tisztázzuk magunkban. Ha másért nem, hát azért, hogy munkahelyünkön - és bárhol máshol - a lehetőségek szerint a legjobb viszonyt tudjuk kialakítani ellenkező nemű embertársainkkal. A feminista mozgalom felbukkanása az emberiség történelmében döntő változást hozott a férfi-nő viszonyban.

A nőmozgalmak kezdeti célkitűzései arra irányultak, hogy elfogadtassák a férfidominanciájú világgal, hogy a nő nem csupán egy reprodukcióért felelős, tutujgatni való lény, hanem ember, s így ugyanazok a jogok illetik meg, mint a férfiakat. Mostanára a jogtalanságok nagy részét sikerült is eltörölni, ezek a mozgalmak azonban tovább élnek, és elszánt rendíthetetlenséggel vetik magukat rá minden újabban felmerülő nehézségre.

 Ezek egyike a munkahelyi problémakör, amit zaklatásnak kereszteltek el. S ami - legyünk őszinték - valóban létezik. (Miért kell a férfiaknak tárgyalás közben a nő lábára koncentrálni és nem arra figyelni, amit a hölgy mond? Miért lehet a női munkatárssal lekezelően bánni? Miért esélyesebb egy komolyabb beosztásra egy férfi, mint egy nő?...) S ha már megtalálták a gondot, nosza, gyorsan intézményesítették is: szabályok és törvények születtek. Pedig az emberi természet nem így működik.

Minden férfi szeretné, ha vad bikaként tartanák számon, és minden nő arról álmodozik, hogy férfiak tucatjai kívánják. (Ez még akkor is így van, ha néhányan ezt nem vallják be maguknak.) Férfit és nőt ugyanaz hajtja, Józsi és társai tudatni akarják, hogy tetszik Piroska (Lujza, Kati...), Piroskáék pedig várják a tetszésnyilvánítást. Milyen egyszerű, és mégis törvényekkel próbáljuk ennek módozatait megszabni. Határvonalat húzunk - a jog eszközével -, hogy mik azok a cselekedetek, amik már sértik a nő személyiségét.

Arról kevesebbet beszélnek, hogy mennyire szeretik a nők ezeket a "zaklatásokat" - amennyiben kedvesek, ízlésesek. Munkahelyen, utcán, buszon mindig jólesik egy-egy hízelgő pillantás, bók, udvariasság, néhanapján a vágyakra utaló pajzán megjegyzés. Az a nő, akivel sohasem tudatják, hogy bizony őt szívesen..., az nem is érzi magát igazán nőnek, úgy éli meg helyzetét, mint az a férfi, akiről környezetében impotensségének híre terjedt el. Szerencsére úgy tűnik, a magyar férfiak ezzel még tisztában vannak, bőségesen ellátják társadalmunk hölgytagjait vágyakozó bámulással, szexuális tartalmú viccekkel. (Legfeljebb az ízléssel van még baj.)

Aki megtette az első lépést

Bár Európa nem zeng annyira a szexuális zaklatással kapcsolatos botrányoktól, mint az Egyesült Államok, a jogalkotók elismerték, hogy a "kérdés" nálunk is létezik. Az Európai Unió bizottsága már 1991 novemberében ajánlást fogadott el a nők és férfiak személyiségi jogainak munkahelyi védelméről, amelyben tűrhetetlennek tartja a személyiségi jogokat sértő szexuális indítékú magatartást a munkahelyen.

A szexuális zaklatás tilalmát kimondó irányelv gondolatát Anna Diamantopolou, az EU foglalkoztatási és szociális biztosa vetette fel 2000 nyarán egy New York-i nemzetközi nőkonferencián. Diamantopolou maga is munkahelyi zaklatás áldozata volt: 19 évesen szexuális zaklatás miatt hagyta ott munkahelyét.

Az irányelv értelmében szexuális zaklatásnak minősül minden olyan fizikai és szóbeli cselekedet, amely nem kívánt szexuális jellegű kapcsolattal jár. A megalázó fenékre verés, a durva, obszcén megjegyzések minden bizonnyal ilyennek minősülnek.

De mi a helyzet a kolléga udvarlásával, a pajzán viccekkel, a kedves bókokkal? Vajon a jövőben ezeket is száműznünk kell a munkahelyekről?

A zaklatás fajtái

A szexuális zaklatásnak különböző fokozatai vannak: a kétértelmű megjegyzés, az obszcén utalás, a nem kívánt fizikai kapcsolat kevésbé súlyos zaklatást jelenthet. Annak megítéléséhez, hogy valóban szexuális zaklatás történt, vagy csak bók, illetve vicc hangzott el, ismerni kell a konkrét körülményeket, a munkatársak egymás közötti viszonyát is. A szexuális zaklatás súlyosabb megnyilvánulása a szexuális zsarolás. Ekkor a munkaadó, illetve a felettes a beosztottat előnyökért cserébe (fizetésemelést, előléptetést ígérve) kényszeríti szexuális cselekményre.

FORRÁS:www.ujszo.com