A dinasztia vidéki birtokán felnövő fiú kamaszként elhatárolta magát a felső tízezer köreitől, amelybe beleszületett, felhagyott a sportlovaglással, elutasította a vagyonszerzést mint az emberi érvényesülés legfontosabb fokmérőjét és célját, és megesküdött magának, hogy nem kér kölcsön pénzt nemesi rangú apjától. Inkább hosszú hajat és hippiszakállat növesztett, és pincérkedett, majd a zenebiznisz farvizein élt merchandising-tárgyak árusításából. Amikor jó pénzért túladott a cégén, 445 hektáros ökofarmot vett Új-Zélandon. Ezután 2004-ben lediplomázott a londoni orvosi egyetemen, mivel korán élénk érdeklődést váltott ki belőle az emberek által belélegzett levegő és az elfogyasztott élelmiszer minősége. Innen már csak egy lépés volt, hogy a szervezet egészségét összekösse a természeti környezetével.
Ökotudatosságát az pallérozta tovább, hogy amikor 2005-ben átkelt a Déli-sarkon, majd 2006-ban az Északi-sarkon is – beírva nevét azon 42 felfedező sorába, akik mindkét területet bejárták –, saját bőrén tapasztalta meg, hogy a globális felmelegedés nem rémhír. Elmondása szerint csak mínusz egy Celsius-fok volt a világ leghidegebbnek vélt régiójában, és ő verejtékezve ült a sátrában. 2007-ben dokumentumfilmben rögzítette az ecuadori esőerdőkben az olajkitermeléssel véghez vitt pusztítást. „Csak egyszer vagy fiatal, ellenben bármeddig maradhatsz éretlen az életben” – magyarázza gyerekes kíváncsiságát és kalandvágyát a 190 centi magas, 33 éves fiatalember.
Múlt évben 12 ezer 500 PET-palackból épített, tizennyolc méter hosszú vitorlás hajóján átszelte a Csendes-óceánt – március végén indult San Franciscóból, és július végén ért Sydneybe –, elhaladva a hírhedt műanyag-szeméthalom mellett, amely kétszer akkora, mint Texas: körülbelül 1,4 millió négyzetkilométer területen összefüggően lebeg. Az ENSZ 2006-ban adta ki jelentését erről az irdatlan műanyagmennyiségről, ami a közműipari vállalatok vízelvezető rendszereiből a tengerekbe és óceánokba kerül. Ennek 61 százaléka egy milliméternél is vékonyabb, bekerül a halak szervezetébe, s így toxikus anyagként az emberi táplálékláncba. De Rothschild Plastiki nevű katamaránjának talpait gázzal telített ásványvízpalackok tartották felszínen, falait pedig újrapréselt plasztik adta. A háromfős legénység szolárpanelekkel és biciklivel hajtott generátorokkal fejlesztett áramot.
A davosi Világgazdasági Fórumon a „Fiatal Globális Vezetők” közé választott kalandtúrázó arisztokrata nem hisz az emissziós kvótákban, és elismeri, hogy repülőgéppel megtett útjainak nagy az ökolábnyoma. Abban viszont hisz, hogy kaland, művészet és kreativitás szükségesek ahhoz, hogy napjaink agyoninformált fogyasztóit meg tudja érinteni bármilyen ökoüzenettel. Célközönségét az iskoláskorú fiatalokban látja, akiknek politikai és vásárlói döntései megszabják majd bolygónk jövőjét. Illusztrált ifjúsági regényt is írt nekik, zöld gondolatokkal.
Fotó: flickr.com
Példás próbatételek
Mostanában több fiatal is vállalkozott próbatételre, hogy tudatosítsa a közvéleményben: a föld ökológiai értékei veszélyben vannak. Zac Sunderland 2009 nyarán 17 évesen vitorlázta körbe a földet. Segítőkész apja utána repült, hogy az út egyes pontjain segédkezzen hajója megjavításában. A fiú teljesítményét egy hónap múlva a vele egyidős Michael Perham ismételte meg, 2010-ben pedig a mindössze 16 éves Jessica Watsonnak sikerült végrehajtania azt a bravúrt, hogy mindenféle külső segítség nélkül tegye meg világkörüli hajóútját.
A cikk a Piac&Profit Magazin 2011/7. júliusi számának NHD rovatában jelent meg.
