- A túlzottan nőies, sok textíliájú, virágmintás, lágy színű háló, olyan nőről árulkodik, aki ugyan párját szeretné szolgálni, de ennek eszközeit nehezen találja. Szolgálata inkább anyáskodó, aggódó és bizalmatlan, párjának minden lépéséről tudni szeretne. A magánytól való félelme irányítja.
- Ott, ahol éppen a lágy formák hiányoznak és a szép színek, egyértelmű, hogy a nő az uralkodó a kapcsolatban. A férfi kedvéért nem hajlandó lemondani elfoglaltságairól, s az élet ritmusa is az ő kedve szerint folyik.
- A régies bútorokkal berendezett szoba a nagyanyák értékrendjét követő, hagyományőrző és többnyire konzervatív nőről vall.
- A modern bútorok és stílus kedvelője pedig a szabad és független nőről árulkodik, aki nem akar a férfi szolgálatába állni, még szerelmesen sem.
- A túldíszített, csillogó hálószoba egy színjátékot mutató párkapcsolatról mesél, ahol a kölcsönös tisztelet és tolerancia hiányzik az életükből. Ők azok, akik személyiségükben és érzelmeikben sérültek, nem tudják merre induljanak és csak az érdekek tartják össze kapcsolatukat.
- A díszítetlen, kopár, szinte unalmas hálószoba pedig egyértelműen az ellaposodott érzelmekről és kommunikációhiányról árulkodik.
- A mai karrierista nők lakásában a leegyszerűsített formák, a praktikus, ám sivár beépített szekrények, egyszerűbb, durvább szövetek a jellemzőek. A lágy, apró kis kiegészítők alig fellelhetők, minden a férfiasságukat és vezető szerepüket hangsúlyozza.
Ha valaki úgy dönt, hogy mégiscsak jól jönne az a bizonyos herceg, akár hófehér ló nélkül is, "csomagolja át" a hálószobáját. Egy próbát megér...
