A quibit.hu mégis arra hívja fel a figyelmet, hogy külföldi egészségügyi és pszichológiai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ezeknek a dolgozóknak most még nincs idejük a hosszú távú mentális hatásokon merengeni, de a járvány lecsengésével olyan poszttraumás stressz érheti őket, amely leginkább a háborúból hazatért katonáknál figyelhető meg. Dr. Almási Kittitől arról érdeklődtünk, hogy a járványnak lesz-e hasonló mértékű hozadéka a hazai egészségügyben is?
„Igen, sajnos várható, hogy a hazai egészségügyben dolgozókra is ilyen mentális következmények várnak, amelyeket többek között olyan lelkileg megterhelő életesemények szoktak előidézni, mint a háborús élmények, a természeti katasztrófák, vagy balesetek” – jelenti ki a szakember.
Nálunk jelenleg valóban nem olyan súlyos a helyzet, mint más országokban, mégis reális esélye van a „frontvonalban” dolgozóknál a poszttraumás stressz kialakulására, amit a hosszan elhúzódó, feszült munkakörülményeik és pszichológiailag traumatikus események válthatnak ki. Még az edzettebbeket is megérinti, hogy napi szinten kézzel foghatóvá válik számukra a halál, amely akár őket is érintheti, s ez hosszútávon traumatizálhatja a személyiségüket. Hiszen folyamatos szorongást éreznek munkavégzés közben, hogy ők maguk is megfertőződhetnek. Nem védőfal mögül nézik végig, hanem olykor akár védőfelszerelés nélkül vesznek részt a történések sűrűjében, és sok esetben nem áll rendelkezésre minden, ami teljes biztonsággal védené őket vagy szeretteiket.
„Az egészségügyben dolgozóknak jellemzően muszáj egyfajta érzelmi távolságtartást megtanulniuk munkájuk során, de ezeknek az élményeknek is van egy teteje, amit még elbír az ember. Utána, ha telítődnek, folyamatosan szorongással vagy akár halálfélelemmel mennek be dolgozni, s ez a hosszú távú kitettség okozhat a későbbiekben poszttraumás stresszt” – magyarázza Dr. Almási Kitti.
Nyilván ezt a diagnózist csak több tünet egyidejű fennállása vagy több hónapig tartó megléte esetén lehet felállítani most vagy a járvány lezajlásával, de az alaphelyzetet, ami előidézheti, azt most élik át a frontvonalban dolgozó emberek. Jellemzően nem azokat fogja érinteni, akik a kertes házban, a fotelben figyelik az eseményeket, hiszen úgy könnyebb ezt távolságtartással kezelni, hanem azokat, akik testközelből élik át a járványt és a saját haláluk lehetőségét. A szakpszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a poszttraumás stressz akut is lehet. Egyéni érzékenységtől függ például, hogy a megbetegedés lehetősége, az elhunytakról szóló információk és más sokkoló hírek kiből, mit hoznak ki - még az egészségügyi dolgozóknál is túllépheti a tolerálható küszöböt.
Laptársunk cikke arra is kitér, hogy az olyan óriási mértékű halálozásnál, mint amit Olaszország, vagy Franciaország és Spanyolország átélt, egy számunkra eddig ismeretlen traumát is hordoz, mégpedig a morális válságot. Az egyik szakértő, Albert Wu Wu, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem egészségpolitika-professzora meg is alkotta 2000-ben a „második áldozat” kifejezést a munkavégzés közben érzelmi traumát átélő egészségügyi dolgozókra. Wu szerint a poszttraumás stressz (PTSD) olyan reakció, amely egy hónapnál tovább tart, és stresszel, gyakori flashbackkel (vagyis a kiváltó esemény újbóli mentális átélésével) és olyan tevékenységek kerülésével jár, amely a kiváltó eseményre emlékezteti az elszenvedőjét.
„Amikor orvosoknak vagy ápolóknak élet-halál kérdésében kell dönteni (például hogy kit mentsenek meg a másik helyett), akkor bűntudat is rakódhat a poszttraumás stresszhez. Hiszen akik arra esküdtek fel, hogy életeket mentenek és gyógyítanak, azok számára még inkább traumatikus, a feldolgozás tekintetében szakembert igénylő élmény lehet egy ilyen döntés” – mondja Dr. Almási Kitti, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy még Magyarországon is felmerülhet annak a kérdése, hogy a koronás betegeken túl a kórházakban kit tudnak majd ellátni, s kit nem, mégpedig olyan osztályokon is, ahol kevésbé szoktak hozzá a halálozáshoz.
Már működik a Semmelweiss Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének krízisvonala, ahol hétfőtől csütörtökig 8-16 óráig, pénteken 8-13.30-ig várják a hívásokat a szakemberek.
Olyan megterhelő életesemények (baleset, természeti katasztrófa, háborús élmény, szexuális bántalmazás), melyek a tényleges fizikai veszély elmúlása után is mély nyomokat hagyhatnak az áldozatban. A veszélyes helyzet után néhány héttel, hónappal vagy akár évekkel később jelentkező poszttraumás stressz zavar főbb tünetei: a személy a traumát visszatérő gondolatok, képek, hangok vagy álmok formájában újraélheti, és ezekhez nagyfokú feszültség, szorongás is társulhat. Aktivitása, érdeklődése csökkenhet, elzárkózhat a családtagoktól és barátoktól, a jövőt reménytelennek látja, gyakran ingerlékeny, bűntudatot érezhet, koncentrálóképessége is csökkenhet. Alvásciklusa felborulhat, álmatlanság gyötörheti.
