Dr. Csermely Gyula, a Rózsakert Medical Center szülész-nőgyógyásza elmondta: A koraszülés területén is óriási fejlődést könyvelhetett el az utóbbi időben az orvostudomány. Teljes egészében nem lehet megelőzni a koraszülést, de kitűnő diagnosztikai és kezelési lehetőségek állnak már rendelkezésre, amelyekkel sokat lehet tenni a túl korán „elinduló” kisbabákért. Sajnos hazánkban ezen a téren a diagnosztika és főleg a kezelési gyakorlat elképesztően le van maradva, a rég elavult módszerek alkalmazása dominál, amelyek semmit sem érnek, sőt veszélyesek is lehetnek.

A kockázat felismerése

A diagnosztika három lépésből áll:
(1) kórtörténet részletes kikérdezése,
(2) ultrahang vizsgálat,
(3) a magzati fibronectin-vizsgálat.

Az első lényeges vizsgálati lépés a kismama kórtörténete. Habár a koraszülés pontos oka nem egyértelmű, léteznek olyan tényezők, amelyek növelik a kockázatot, így ezekre fokozottan érdemes odafigyelni. Jellemzően ilyen az ikerterhesség, a méhszájon végzett korábbi műtéti beavatkozás, méhfejlődési rendellenesség, illetve ha már korábban is előfordult a kismamánál koraszülés. De meg kell említeni az életmódbeli tényezőket is, a dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, valamint az édesanya túl alacsony, vagy túl magas súlyát.

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már a hüvelyi ultrahangvizsgálat a legfontosabb eszköz a felismerésben, hiszen segítségével kimutatható a méhszájtágulás, illetve a méhszájrövidülés, amelyek koraszülésre utaló jelek. Ha a méhszáj 1,5 centiméternél hosszabb és zárt, akkor egy százaléknál is kevesebb az esély arra, hogy egy héten belül bekövetkezik a koraszülés.

Ahhoz azonban, hogy minél pontosabb képet kapjunk, érdemes a hüvelyi ultrahangot az úgynevezett magzati fibronectin vizsgálattal is kiegészíteni, amely a koraszülés előrejelzésének leghatékonyabb módja, bár sajnos hazánkban kevesen ismerik és alkalmazzák. A magzati fibronectin a méhnyakváladékban található, egyfajta ragasztóként helyezkedik el a lepény és a méh között. A vizsgálat során ennek mennyiségét mérjük. Amennyiben a 22. hét után 50 nanogramm/milliliter alatt marad, alacsony kockázatú terhességről beszélhetünk, ha viszont megemelkedik az értéke, fenyegető koraszülésre kell gyanakodnunk.

Hatásos kezelési módok

Dr. Csermely Gyula kiemelte: A rendelkezésre álló kezelési módok nem a koraszülés okát, hanem a tüneteit kezelik. Hazánkban sajnos még sok nőgyógyász magnéziumot, illetve tartós ágynyugalmat ír elő a kismamának, amennyiben megállapítható nála a koraszülés kockázata. A szakmai protokollok azonban ma már ezeket nem javasolják, mivel hatástalanok, sőt veszélyesek is lehetnek. A magnézium például az anya és a gyermek számára is mellékhatásokat okozhat (tachycardia, émelygés, szédelgés), sőt az ún. kalciumcsatorna-blokkolóval együtt adva még súlyosabb mellékhatásokkal járhat. Az ágynyugalom pedig stresszt, vénás trombózist, vagy akár anyai izomsorvadást idézhet elő. Ikerterhességnél végzett felmérések szerint pedig kifejezetten növeli a koraszülés kockázatát, ha a kismamát ágyhoz láncolják.

Amennyiben megállapítható a koraszülés kockázata először is azt kell tisztázni, hogy nagy kockázatú vagy fenyegető koraszülésről beszélünk, mivel mindkét esetben más kezelési módszerhez kell folyamodnunk. Amennyiben magas a kockázata a koraszülésnek, célszerű a kismamának progeszteron hormont adni és alapos megfigyelés alatt tartani őt, így azonnal felismerhetővé válnak a fenyegető koraszülés jelei. Az egyéb kiegészítő kezeléseket pedig - mint például a méh összehúzódásokat csökkentő gyógyszer, folsav, vitaminok adása – el kell felejteni, mivel a tapasztalatok szerint egyáltalán nem hatásosak. Fontos hangsúlyozni, hogy azon kismamáknál, ahol alacsony a koraszülés kockázata, egyetlen teendő van, a megnyugtatás.

Fenyegető koraszülésről akkor beszélhetünk, ha 10-15 percnél gyakoribb a méhtevékenység, amely méhszájtáguláshoz vagy méhszájkifejtődéshez vezethet a terhesség 24-37. hete között. Ennek gyanúja esetén – a korábban említett hüvelyi ultrahang és magzati fibronectin vizsgálatok segítségével - meg kell állapítani, hogy valóban fenyegető koraszüléssel vagy csak fokozott méhaktivitással állunk szemben. Az utóbbi esetben nem kell beavatkozni, de szoros kontroll szükséges, fenyegető koraszülés esetén azonban már lépni kell. A 34-ik terhességi hét előtt szteroid kezelést kell kezdeni, hogy a magzati tüdőt éretté tegyük a gázcserére. Mivel a szteroid a tüdőérlelő hatását kb. 48 óra alatt fejti ki, a szülés bekövetkeztét késleltetni kell. Ilyenkor a kismama a méh aktivitását csökkentő készítményeket kell kapjon, kórházi körülmények között.