Időnként javulhat a beteg állapota, ám ezt visszaesések követik, s emiatt fokozatosan romlik az életminősége.

Mi okozza ezt a súlyos betegséget? Erre az orvosok még ma sem tudnak egyértelmű választ adni. Minthogy az újabban alkalmazott gyógyszeres kezelés fékezi a betegség előrehaladását, a kutatók bíznak abban, hogy majdan sikeresebb lesz a gyógyítása is.

Egyelőre csak elméletek vannak. Egyes vélekedések szerint az immunrendszer T-nyiroksejtjei és nagy falósejtjei valamilyen oknál fogva rátámadnak az idegrostok velőhüvelyére, s annak kisebb-nagyobb szakaszon bekövetkező pusztulása idézi elő a tüneteket, s jelenti magát a betegséget. Ha ez kétséget kizáróan beigazolódna, akkor a szklerózis multiplex is az autoimmun betegségek közé tartozna.

Hosszú ideje gyűlnek a bizonyítékok arra is, hogy örökletes tényezőknek szintén szerepük van e betegség létrejöttében. Szerepe lehet a betegség kialakulásában a környezeti tényezőknek is, a vírusos fertőzéseket ugyancsak közéjük értve. Megfigyelték például, hogy akár a legártatlanabbnak tetsző felső légúti fertőzések is elindítói lehetnek annak a védekezési reakciónak, amely az idegrost velőhüvelyét károsítja. Különösen akkor, ha az ember örökletesen fogékony a szklerózis multiplexre.

Felmérések szerint elsősorban a fiatal és a középkorú felnőttek (a húsz és negyven év közöttiek) betegszenek meg ebben a betegségben, s a java részük nő. Tüneteik a gerincvelő, az agy vagy a látóideg bántalmára utalnak, s attól is függenek, hogy az említett idegrendszeri elemek mely részén megy tönkre az idegrostokat borító velőhüvely.

A betegség leggyakoribb tünetei a gyengeség-, bizsergés-, fájdalom- vagy zsibbadásérzés, az érzékelések gyengülése, látóideg-gyulladás, látászavar (kettős látás), szédülés, járási és egyensúlytartási rendellenesség, remegés és a férfiak körében merevedési zavar.

Mivel ezek a tünetek egyéb idegrendszeri betegségekre is jellemzők, a bajmegállapítás során nemcsak együttes előfordulásukra figyelnek az orvosok, hanem arra is, ha a beteg a súlyosbodásuk és az enyhülésük váltakozásáról számol be.

Ráadásul a szklerózis multiplex miatt az idegrendszer két vagy több részén pusztul a velőhüvely, következésképp a panaszok is eltérőek lehetnek az egyes betegeknél. A látóideg működésének károsodása igen jellemző e betegségre, de az agy idegrostok alkotta fehérállományának több részében is felléphet működési zavar, ami egyebek között a beszéden, a nyelésen, az izomerőn, a mozgások összerendezettségén és az egyensúlytartáson mérhető le.

A betegség jelenleg még gyógyíthatatlan, de a tünetek enyhítésére, a folyamat lassítására, azaz, a velőhüvelyek további pusztulásának fékezésére már vannak hatásosnak tűnő készítmények. Ha a betegnek fájdalma van, természetszerűleg azt is csillapítani kell. Más készítmények jönnek számításba, ha például az arcideg a fájdalom forrása, mint amikor a kar és/vagy a láb izmai fájnak. Az utóbbi esetben a masszázs és a végtag tornáztatása is jó hatású, s esetenként a fürdőkúrának is hasznát veszi a beteg.

Ám ezzel együtt ma még egyre több multiplex szklerózisban szenvedőt tolókocsiba szegez a betegség az idő előrehaladtával.