Kalandos életúttal - szökések, partizánakciók, az Édes élet Rómája - a háta mögött, a hatvanas évek végén, a háború után először hazatérve, ő (és Vasarely) testesítette meg a külföldre szakadt világhírű magyar művészt. A világhír azonban javarészt csupán Magyarországra korlátozódott; ma már műveit a Termini pályaudvar homlokzati díszítésén kívül Olaszországban is alig ismerik, nevére az interneten leginkább a Keresztapa 2-ben játszott testőrszerepe miatt találhatunk.

Tot műveinek nagyobb része a mostani bemutatás előtt múzeumok raktárában vagy pincék, udvarok mélyén állt, a róla készült álló- és mozgóképek pedig archívumokban vagy rég elfeledett dobozokban hevertek. A Ludwig Múzeum kiállítása eredeti - gyűjteményekben őrzött illetve most felbukkant - Tot-művekből, a korszak dokumentumaiból és kortárs művészek erre a kiállításra készült, Tot alkotásaira közvetve vagy közvetlenül reflektáló munkáiból áll.

A kiállítás készítői és a művészek felelevenítik és újrakonstruálják Amerigo Tot személyiségét és művészetét, miközben a dokumentumokból valamint korabeli magyarországi kiállítások anyagából kirajzolódik az Aczél-korszak kultúrpolitikája, és új megvilágításba kerül a magyar szobrászat történetének egy szelete is. A tárlat így átfogóan szól emlékezetről és felejtésről, és új kontextus-olvasatot kínál a feledésre ítélt félmúlt elfelejtett művészének személyéhez, munkásságához és hírnevéhez.