A nyugati társadalmakban kialakult a nők egy ma már közismert és többé-kevésbé elfogadott, sajátos csoportja: a szinglik. A harmincas éveikben járó fiatal hölgyek sikeresek, karrieristák, munkaalkoholisták, magukra igényesek, függetlenek, nagyvárosban élnek és a fogyasztóipar legfőbb megcélzottjai.

Napjainkban azonban megdőlni látszanak a szinglisztereotípiák. Nem igaz, hogy a szingli önző, hogy ódzkodik a párkapcsolattól, hogy nem akar gyereket szülni, de az sem egyértelmű, hogy feltétlenül jó állása és fizetése van, meg hogy többet jár kozmetikába és fitnesz terembe, mint bárki más, és hogy trendibb az átlagnál. Legalábbis Magyarországon.

Utasi Ágnes szociológus egyik vizsgálatában a fiatal szinglikre vonatkozó jellemzőket ellenőrizte: 668 harmincas éveiben járó nagyvárosi, budapesti és szegedi diplomás szinglit kérdezett meg. A felmérésből kiderült, hogy a szinglikre aggatott jelzők a szinglitársadalom kisebb hányadára igazak csupán. Legalábbis Magyarországon. A szinglik nem önzők, a megkérdezettek 85 százaléka a tartós párkapcsolatot tartja ideális életformának, és csak 15 százalékuk maradna szívesen szingli. Az állandó kapcsolatra vágyók 20 százaléka a jelenben a házasságot képzelte el ideális párkapcsolati formaként. Abban tehát a hazai és külföldi szakemberek is megegyezhetnek, hogy a szingli valóban szereti megóvni függetlenségét, legalábbis egy ideig, a magyar szinglik kétharmada a távolabbi jövőjét házasságban és gyerekkel képzeli el.

Utasi szerint a nagyvárosi diplomás harmincas szinglitársadalom átmeneti állapotban van, azaz kényszerszingli, volt már tartós kapcsolatuk, élettársuk vagy látogató együttélésük, de valamiért megszakadt. Mindössze tíz százalék volt azoknak az aránya, akiknek semmilyen párkapcsolata nem volt. Utasi felhívja a figyelmet arra, hogy nem minden egyedülálló szingli. A harmincas hajadonok a korosztályuk egyedül élőinek tíz százalékát teszik, szingliként pedig relatíve kevés nő él Magyarországon, arányuk a harmincas egyedülálló nők körében 4,3 százalék.

A magyar szinglik nem képeznek jelentős vásárlóerőt, hiszen a magyarországi keresetek kevésbé teszik lehetővé ezt.

Kőrössy Ágnes szociológus-újságíró szerint az igazi szingli származásától függetlenül nagyvárosban él, jellemzően 25-32 év közötti, diplomás, idegen nyelve(ke)t beszélő, a magyar átlagnál jobban szituált, értelmiségi és egyedül élő hajadon, aki egy-két párkapcsolat után most magányának és pénztárcája vastagságától függően a fogyasztói társadalom kínálta mintáknak is rabja.

A szinglik jó tanulók voltak, kislánykorukban ugyanis azt sulykolták beléjük, hogy a siker titka a tanulás. A szinglik a párkapcsolatot ugyanúgy megoldandó feladatnak látják, mint egy-egy iskolai vizsgát, az álláskeresést vagy a szakmai előrelépést, csakhogy ami a pályán sikerre vezeti őket, az nem alkalmazható a párkapcsolatban. És mert a herceg nem érkezik fehér lovon, bűntudatot éreznek, hogy egy másik nagy életfeladat, a párkapcsolat vagy a házasság elmarad.

Jean-Claude Kaufmann francia szociológus kutatásai szerint a szinglik magasra tették a mércét. Ezek a lányok olyan férfiakat szeretnének, aki egyenrangú személyként kezelik, de valamilyen módon el is kápráztatják őket. Ez növeli annak a valószínűségét, hogy hajadonok maradnak.

A hajszolt életforma mellett kevesebb idő jut a kapcsolatokra, mert a társadalmi környezet jobban értékeli a gazdasági sikert és a presztízst, mint a harmonikus emberi kapcsolatokat. Ezért lazulnak a baráti, rokoni, munkatársi és szerelmi kötelékek, az emberek nem tudják megóvni, sokszor kialakítani sem a mély érzelmeken, bizalmon alapuló kapcsolatrendszerüket. Az állandó társra, biztonságra vágyó egyén és a társadalmi környezet gyors változásából, a házasságok mára mindennapossá váló felbontásából eredő ellentét megviseli a fiatalok kapcsolatait. Nem véletlen, hogy az egyedülállók, ezzel együtt a szinglik száma elsősorban a nagyvárosokban emelkedik, ott, ahol kevésbé érezhető a konvenciók hatása, ahol a leggyorsabban változnak az emberi kapcsolatok.

Az empirikus elemzések is igazolják a hipotézisemet, mely szerint a hazánkban élő szinglik eltérnek a nyugati, főként amerikai mintától. A "mi kis Terézanyunkat" nem lehet összevetni a Szex és New York vérbeli szingli csajaival, hiszen egy óceán és megannyi más tulajdonság és lehetőség választja el őket egymástól.