Szeretek régi történeteket hallgatni. Dédszülőkről, nagyszüleimről, régi ősökről. Az évtizedekkel ezelőtti ünnepi szokások, a karácsonyozás pedig a szegénysége ellenére is elgondolkodtató tanulságokkal szolgál. Főleg, ahogy apám meséli el:
"Karácsony estéjén, míg anyám feldíszítette a fát, addig mi, gyerekek, mindig átmentünk öreganyánkhoz. Öreganyánk mesélt, olvastatott velünk, nála voltunk, amíg elkészült a fa.
Mivel apám nem akart soha fenyőt kivágni, ezért borókát díszítettünk fel. Ez nem a talpára volt állítva, hanem a gerendára fel volt kötve a csúcsa, és lefelé lógott. Sztaniolba csomagolt dió szolgált díszként, szaloncukor nem volt, mert ez nagyon drága volt akkoriban. Kis perecet sütöttek még ki, azzal is díszítettek.
Nem kaptunk nagy ajándékokat, hiszen a szegénység mindenütt egyforma volt. Alma, dió, mogyoró. Aztán sokkal később előfordult, hogy esetleg cipőt kaptunk.
A Karácsony nem csak az egyes családoknál érződött: benne volt a levegőben, a falu légkörében. Karácsonykor nem volt duhajkodás, verekedés vagy kocsmázás. Minden csendes volt.
Ilyen meg, hogy falopás (ti. karácsonyfa) soha senkinek eszébe nem jutott. Hiszen egy szem paprikát nem emelt el senki másik kertjéből. Tartottak a falutól.
Szép szokás volt, hogy nagyobb gyerekek járták körbe a falut és betlehemeztek, aztán később kialakult a felnőtt betlehemezés is (ilyenkor a templom felújításárra gyűjtöttek).
Karácsonykor még az állatokat is gondosabban látták el: arra nagyon vigyáztak, hogy jó melegben legyenek, mert akkoriban csikorgató hideg volt. Betapasztották az istállók, ólak falát kukoricával meg ruhákkal, és ilyenkor több eleséget kaptak ők is.
A vallásos szokások, hagyományok vagy akár a templomba járás még a legnehezebb időszakban (50-es évek) sem okozott gondot. A falu egyetlen párttitkára, aki személyesen találkozott Leninnel, ugyanúgy eljárt misére, mint a falu többi tagja.
Karácsonykor az oltár mellett két hatalmas fenyőfa állt, és a templomban mindenki a faluban betöltött pozíciója, rangja szerint foglalhatott helyet.
A vallás erős összetartó erő volt itt mindig."
KV
