A fetisizmus eredetileg olyan élettelen tárgyakra vonatkozott, amelyeket a primitív népek imádtak, azt hitték, mágikus varázserejük van.
A primitív gondolkodásra jellemző, hogyha két esemény egy időben zajlik, azok között ok-okozati viszonyt feltételeznek, ily módon egy mellékes tárgy oki kapcsolatba kerülhet személyekkel vagy jelenségekkel pusztán az időbeli egybeesés alapján. Ugyanígy a tárgyak az őket hordozó személyt, vagy azt az eseményt is helyettesíthetik, ami a jelenlétükben történt.
Hajtincset őrzünk, rongyocskákat hordozunk, nem merünk kidobni régi tárgyakat, babonásan ragaszkodunk valamihez. Ezek mind a fetisizmus modern, hétköznapi változatai. Ezek nem önmagukban jelentősek, hanem azáltal, hogy személyeket helyettesítenek.
A fetisizmus e formáját az jellemzi, hogy a partner ugyan normálisan választott, de pars pro toto (rész az egész helyett) benne kizárólagosan csak a haja, a lába, a melle, stb. érdekes.
A tárgy-fetisizmusA fetisizmus másik fajtájában a nő már nem jut szerephez, mint valós lény, hanem csak egyes ruhadarabjai, vagy vele kapcsolatos tárgyak. (szőrme, fehérnemű, cipő, karkötő) A tárgy-fetisiszta számára ezek helyettesítik a szexuális partnert.
A perverzek néha el is lopják a kiszemelt hölgytől a tárgyakat, amelyek majdnem mindig értéktelenek. Kialakulásának okai lehetnek: önértékelési zavar, rossz kapcsolatteremtő készség, fejlett fantázia, befelé fordulás (introverzió).
A fétistől nem kell félni. Az egyéni élettörténet ad választ arra, hogy miért éppen ez a szexuális perverzió alakult ki.
