"Életed megváltozatásának varázslatos titka" az alcíme annak a könyvnek, amelyet az ausztrál születésű, de Franciaországban élő pszichoterapeuta és színész Lee Pascoe írt, s amelynek főcíme olvasható e cikk felett.
Egy amerikai közmondás szerint "Fake it till you make it!" (/addig/ Tettesd, amíg /végül/ megteszed/sikerül megtenned). A tettet ige nem egyértelműen pozitív jelentésű: a (meg)viccelés, becsapás, ugratás, bolondozás mellett színlelést, hamisítást, hazudást is jelenthet. Ez utóbbi viselkedést legtöbbször elutasítjuk - hacsak nem "a cél szentesíti az eszközt" esetét látjuk fennforogni (tapintat, kényszerhelyzet, jól felfogott érdek, stb.).
Éppen az idézett közmondás jelzi azonban, hogy van egy köztes értelmezési lehetőség is, amikor a tettetés mintegy megelőlegezi a várt, kívánt sikert, állapotot. Egy példa a pszichoterápiás tevékenységből:
Az autogén tréning tanítása során minden alkalommal jelen idős igekötős igével fogalmazzuk meg az elérni kívánt állapotot (pl. A jobb karom elnehezedik), ezt még kétszer megismételjük, majd egy jelző alkalmazásával kijelentő mondat következik (A jobb kar nehéz.). A gyakorlónak elmagyarázzuk: az "elnehezedik" arra utal, hogy majd, később nehéz lesz a jobb karja. S azért mondjuk háromszor, mert a tapasztalat szerint ennyi a szükséges és elégséges ismétlés, s mert egy bűvös szám: három a magyar igazság, három próbát kell kiállni a hősnek, hármas útelágazás elé kerül a szegény ember három fia... A záró mondatban (A jobb kar nehéz) viszont már megelőlegezzük az eddig mondottak sikerét. Azért jelezzük is, hogy ez egy előleg: nincs ott a birtokos személyrag. Nem azt mondjuk-mondatjuk, hogy a jobb karom nehéz, hanem szinte úgy általában a jobb karról mondjuk ezt.
Emil Coue gyógyszerész-pap, az autoszuggesztió atyja, már évszázadokkal korábban alkalmazta ezt az elvet, amikor azt mondogattatta klienseivel: Minden nap és minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok. (Sajátos, hogy New Age különböző technikáinak "kitalálói" úgy mondogattatják ezt a mondatot /is/ híveikkel, hogy "elfelejtik" megnevezni a forrást.)
A tettetés érhető tetten a placébo-effektusban is: ilyenkor hatástalan szertől, vitamintól, tiszta víztől stb. gyógyul a beteg, mert megelőlegezi: elhiszi s elképzeli, hogy hatékony gyógyszert kapott.
S hogy ez mennyire nem idegen tőlünk - emlékezzünk csak vissza gyerekkorunkra: amikor orvososdit, papás-mamást játszottunk. Ezek a szerepjátékok nemcsak a képzeletet fejlesztik, de azokat a képességeket is, amelyek nélkülözhetetlenek a gyermekek későbbi, felnőttkori tevékenységének sikerességéhez.
Ám az is elég, bizonyítandó, hogy a tettetés nem idegen tőlünk, ha csak a mai napra emlékszünk vissza este, elalvás előtt. Hogy köszöntem el reggel a páromtól - és a gyerektől. Hogy kommunikáltam útközben az autóstársaimmal, a megállj-jelzést adó rendőrrel - s mit mondtam utasomnak a rendőrről, miután elengedett végre. Hogy beszéltem a munkatársaimmal - és a főnökömmel...
Folytathatnám a sort: miközben állandóan azonos vagyok magammal, ha kell, percenként más és más szerepet játszom a szó jó értelmében.
Tudom, hogy mit vár el tőlem a helyzet, a partner - és megteszem neki. Úgy teszek, mintha hős-szerelmes, minta-apa, dörzsölt sofőr, szabálytisztelő vezető, az erőszakszervezet tagjainak őszinte megvetője, stb., stb. lennék - és addig tettetem, amíg végre sikerül elhitetnem a világgal és persze magammal is, hogy az is vagyok, akit alakítok éppen.
Mert a sorrend fordított: csak akkor tudom elhitetni a környezetemmel, ha előtte elhitettem már magammal - miközben tudom, hogy mindez csak játék, szerep, alakítás. Ez a kulcs-szó: a tudom. Csak így lehetek hiteles és sikeres. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy a "hiteles"szó etimológiai alapja, gyökere a "hit" szavunk - jóllehet egészen más, főleg racionális jelentése van...)
Tiszta szívvel bíztatom tehát a kedves Olvasót: tegyen úgy, mintha... Meglátja: bejön.
