Az emberek többsége libabőrös lesz, ha csak megpillant egy pókot, pedig annak az esélye, hogy az ízeltlábú állat megmarja, kutatások szerint sokszorosan kisebb, mint feltételezik. Ráadásul amit az emberek "pókcsípéseknek" gondolnak, javarészt nem is azok, hanem más ízeltlábúaktól - például bolháktól - származnak, de az is előfordulhat, hogy különböző fertőzések vagy vegyi anyagok okozta bőrkiütések.
"Nagyon keményen kell dolgoznia annak, aki azt akarja, hogy megmarja egy pók, ugyanis ezek az amúgy ragadozó életmódot folytató nyolclábú lények egyáltalán nem akarják bántani az embereket" - fejtette ki a LiveScience.com tudományos portálnak Chris Buddle, a montreali McGill Egyetem arachnológusa.
A pókokkal és más pókszabású állatokkal foglalkozó kutató ismertetése szerint a pókok alapvetően kerülik az embereket, mert félnek tőlük, és mivel nem vérszívóak, az emberben nem látnak táplálékforrást, tehát igazán nincs is okuk arra, hogy megtámadják. Csak akkor marnak, ha veszélyben érzik magukat vagy meglepik őket. Ilyen helyzet adódhat, ha valaki benyúl egy cipőbe vagy kesztyűbe - esetleg megbolygat egy félreeső, sötét zugot -, amely éppen egy nyolclábú lakhelyéül szolgál. Mivel a pókok főleg parányi gerinctelenekre, köztük rovarokra vadásznak, mérgük nem veszélyes olyan "hatalmas" teremtményekre, mint amilyen az ember. Sok közülük még arra sem képes, hogy csáprágójával átdöfje az emberi bőrt.
A mintegy 40 000 pókfaj közül mindössze 200-ról tudott, hogy mérge az ember szervezetére is ártalmas lehet, egy tucaté pedig - köztük a fekete özvegyé vagy a barna hegedűspóké - komoly egészségügyi károsodáshoz vezethet. Vannak olyan nagyobb méretű pókok, amelyek marása fájdalmas, de maradandó sérülést nem okoz. A pókok a sarkvidékeket leszámítva a világnak minden részén előfordulnak, ennek ellenére a statisztikai adatok szerint az igazán veszélyes csípések száma elenyésző. Az ártalmas, idegsejtekre ható marások tünete lehet a rendkívüli fájdalom, szúró érzés, hányinger és hidegrázás, vagy görcsös izomösszehúzódás.
Az internetes portál idézte Rick Vettert, a Kaliforniai Egyetem nyugállományú szakértőjét is, aki elmondta, hogy egy helyi felmérés során azt tapasztalta, hogy annak a 182 páciensnek, aki "pókcsípés" miatt jelentkezett kezelésre, csupán 3,8 százalékát marta meg ténylegesen pók, túlnyomó zömüknek valamilyen fertőzése volt. Egy, az egész Egyesült Államokra kiterjedő összesítés pedig azt mutatta ki, hogy a "pókcsípésre" panaszkodó betegek 30 százalékának tüneteit valójában húsevőbaktérium-fertőzés (MRSA) okozta. De hasonló szimptómák származhatnak bolhától vagy poloskától, szömörcétől, különböző allergiától, vírusos vagy bakteriális fertőzésektől is.
A pókok éppen, hogy azokat a kellemetlen rovarokat ölik meg, amelyek nagyobb valószínűséggel csípik meg az embert, mint ők maguk - húzta alá Buddle. Szavai szerint "az esetek többségében a pókok a mi barátaink".
