A hipnózis mint gyógymód története évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza. Már a primitív ember is gyógyító erőt tulajdonított a kántálással kísért tánc által elért módosult tudatállapotnak, és később a druidák is, mint "varázs álmot" tartották számon az elmének ezt a direkt összezavarását, írta a http://www.internethealthlibrary.com/Therapies/Hypnotherapy.htm. A 19. századig azonban a páciens koncentrációjának totális lefoglalása szemkontaktus vagy beszéd útján nem volt kimondottan bevett módszer. Később Freud munkássága alatt ismét veszített népszerűségéből, de végül 1955-ben a British Medical Association elismerte mint hivatalos gyógyításai technikát.

A hipnoterápia a psziché erejét használja fel mind a fizikai, mind a lelki eredetű problémák orvosolásához. A terápia által a beteg szembesül a panaszait előidéző érzelmi és pszichológiai okokkal. Nem azonos a hipnózissal, mivel a hipnoterápia során intenzívebb kapcsolat alakul ki terapeuta és páciens között, ami lehetővé teszi a beteg számára, hogy jobban a problémája mélyére lásson.

Köztudott tény, hogy test és lélek kölcsönhatásban állnak egymással. Gondoljunk csak arra, hogy kínos helyzetekben az ember elpirul, sokk hatására elsápad, és hogy az idegességtől elkezd izzadni a tenyere. Ezek csak apró, hétköznapi példák arra, hogy a pszichénk hogyan hat a szervezetünkre. Mára számtalan orvosi tanulmány született a pszichoszomatikus betegségekről. Egyes orvosok szerint a "modern" betegségek mintegy 75 százaléka a stressznek tudható be. Szerencsére az elme ereje nemcsak a betegségek előidézésében, hanem még az olyan súlyos kórok gyógyításában is alapvető fontosságú, mint a rák.

Egyes kutatások bebizonyították, hogy transz során a test kémiája megváltozik. Egy kísérleti alany például, amikor tudatánál volt, képtelen volt 30 másodpercnél tovább hideg vízbe mártani a kezét, hipnotizált állapotban viszont 30 percig bírta anélkül, hogy a vére cortisol, azaz stresszhormonszintje megváltozott volna. Egy másik kísérlet során egy hipnotizált férfinek azt mondták, hogy a kezében tartott ceruza ég, mire eldobta. A kezelés után elmesélte, hogy végig tudta, hogy csak egy ceruzát tart a kezében, viszont érezte a hőt.

Néhány szakember azzal magyarázza a jelenséget, hogy egy ilyen transzszerű állapotban a hétköznapi logika felfüggesztése lehetővé teszi, hogy illogikus dolgokat is elfogadjunk. Ez azonban csak egy feltevés, valójában a mai napig nem tudjuk, hogy a hipnózis során tapasztalt változások valósak vagy képzeltek.

A hipnoterápiás kezelés elején a kezelőorvos megpróbál minél többet megtudni páciense problémájáról, hogy ennek ismeretében állítsa fel a megfelelő kezelési módot. Az ezt követő alkalmakkor a beteget határozott de monoton hangon hipnotikus állapotba juttatja, majd megpróbál információkat előhúzni a tudatalattijából. Az alvás és ébrenlét közti állapotból felkelve a páciens nyugodtnak és feltöltődöttnek érzi magát.

A hipnoterapeuták állítása szerint az ember tudatalattija csak olyan parancsokat fogad el, melyek nem ellentétesek ösztönös önvédelmével, így nem válhat kiszolgáltatottá egy erkölcstelen hipnotizőrnek. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy ha ehhez a gyógymódhoz folyamodunk, olyan kezelő orvost válasszunk, akinél biztosak vagyunk abban, hogy elsődleges célja a gyógyítás.

B.B.