Thomas Szaszt, a magyar származású pszichiátert, meglehetősen éles pszichiátriai kritikája miatt, nevezik az antipszchiátria atyjának is.
Az antipszichiátria azt vallja, hogy minden ember saját maga rendelkezik test és lelke felett, és ebbe az önrendelkezésbe senki nem szólhat bele, és senki nem avatkozhat közbe.
Szasz szerint ennek a kornak az értékrendjében kitüntetett helyen szerepel az egészséges test. Annyira központi érték ez, mint a középkorban a vallás volt. Ezt sugallja a környezet, a társadalom és ennek eléréséhez kíván segítséget nyújtani a tudomány is (kozmetikumok, orvostudomány, pszichiátria).
Akárcsak az egyház és a szervezett teológia, a tudomány sem tűri meg legitimációjának megkérdőjelezését. Aki eltér a helyes iránytól, azt a középkorban eretneknek nevezték, ma pedig deviánsnak. Aki nem tud, vagy nem akar ebbe a különös értékrendbe betagozódni, azok "érdemlik ki" a társadalomtól az elmebeteg, drogos, homoszexuális, öreg vagy alkoholista stigmát.
Szerinte minden betegség, így az ún. elmebetegségek is egyfajta legitim életformák, még ha ez a társadalom értékrendjéhez nem igazodik, akkor is.
Úgy véli, valójában nincsenek is mentális betegségek, hanem különböző diagnosztikai elnevezések, metaforák, amelyekkel bizonyos zavart keltő, deviáns viselkedésformákat írnak körbe.
Szász szerint a pszichiátria nem tesz mást, mint bizonyos társadalmi problémákat medikalizál (gyógyszereket alkalmaz, kórképeket állít fel), vagyis devianciákat betegségnek bélyegez. Így valójában társadalmi kontrollt gyakorol, és semmi köze az orvostudományhoz.
Nagy vihart keltő elméletének egy igen fontos tény adja az alapját: mégpedig az, hogy minden társadalom meghatározott normák, értékrendek szerint működik. Ezekhez célszerű valamelyest alkalmazkodni, ha el akarjuk kerülni a szankciókat (pl. börtön, elmegyógyintézet). Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a különböző kultúrákban és társadalmakban óriási különbségek lehetnek a tekintetben, hogy mi a normális és mi nem.
Utóirat: Nyolc egészséges (pszichológiai képzettséggel rendelkező) ember felvételre jelentkezett egy elmegyógyintézetbe azzal a panasszal, hogy hangokat hallanak. Mindnyájókat skizofrénnek diagnosztizálták, annak ellenére, hogy a kórházi kezelés alatt végig normálisan viselkedtek, sőt feljegyzéseket is készítettek tapasztalataikról- bár ez utóbbit is csak a betegségük számlájára írta a személyzet. Végül "enyhült skizofrénia" diagnózissal bocsátották el őket. Senkiben nem merült fel, hogy álbetegekről van szó.
Az eset megtörtént.
