Nézzük a következő párbeszédet:
Nő: Drágám. Olyan régen töltöttünk kettesben egy estét. Mit szólnál egy romantikus vacsorához?
Férfi: Persze, rendben van. Tényleg nem volt időnk mostanában egymásra. Legalább megbeszélünk néhány fontos dolgot, ami már halaszthatatlan.
Nő: Mire gondolsz?
Férfi: Hát, itt van például az autó ügye. Lassan el kellene adni, és egy újat vehetnénk. Már hónapok óta halogatjuk a dolgot.
Nő: Már ne is haragudj, de nem tudom, hogy képzeled, hogy ilyen állapotban bárki is megveszi ezt a kocsit. Hetek óta rágom a füledet, hogy takarítsd ki normálisan. Olyan, mintha patkányok lakhelye lenne. Gusztustalan. Ki az a hülye, aki így megvenné, és bele is ülne?
Férfi: Elegem van az állandó sértegetéseidből. Te mindig mindenkinél okosabbnak hiszed magad. Nem is értesz az autóhoz, csak az összekoszolásához. Olyan vagy, mint anyád. Ti vagytok a világ eszei, miközben én hordom haza a pénzt, tőled pedig soha ne kapok semmilyen elismerést (kimegy, és bevágja az ajtót)
Nő (kiabálva): Jó, ha ilyen agresszív és brutális vagy, akkor menjél egyedül vacsorázni. És egyébként a műszakija is lejárt a kocsinak (stb)...
Miről is van itt szó?
A feleség a vacsora körülményeinek tervezgetése során mintegy "véletlenül" elszólja magát kocsi ügyben, és bosszússá teszi férjét, aki - mivel szó szerint veszi, amit felesége mond- dühében megbántja a nőt. A feleség is szó szerint értette férje szavait, ezért utasítja vissza a vacsorát, és ezért fúj durcásan visszavonulót.
A férj -nem ismervén a bonyolult női logikát- készpénznek veszi, hogy felesége nem akar vele vacsorázni, bár mindketten sejtik, hogy az asszony szíve szerint menne. Ám azzal a kijelentésével, hogy "Menjél csak egyedül..." sarokba lett szorítva, maradnia kell.
A játszma másik oldala, hogy férj alapvetően nem haragszik komolyan felesége piszkálódásai miatt, mindössze csak egy kis elismerést akar munkájáért és ötleteiért ("soha nem kapok semmilyen elismerést"). A nő azonban ebbe a játszmába nem megy bele ("agresszív és brutális vagy"), ezért ugrott a közös program.
A férj csalódott, a nő látszólag vérig van sértve (hiszen férje csúnyán beszélt vele), valójában a játszma győztesének hiszi magát.("Most jól megmondtam neki!")
Ezt a játszmát most a feleség indította el, de a férj is kezdeményezhet hasonlót. Mindig az a játszmaindító, aki el akarja kerülni az intimitást. S hol itt az intimitás?
Nos, valószínűsíthető, hogy az ötletadó romantikus vacsora otthon majd szexuális együttlétet generál az este folyamán. Ez most tudatalatt valószínűleg nem volt ínyére a feleségnek...
A játszma megoldódik, ha a feleség gyermeki duzzogásából átvált felnőttre, és elmegy vacsorázni férjével. A férjnek jelen esetben nehezebb a helyzete, hisz neki kedveskedéssel kell elérnie, hogy ez megtörténjen.
Eric Berne: Emberi játszmák című könyve alapján (Gondolat, Bp. 1984.)
