Normális esetben így néz ki egy család működése.
"Este jó, este jó,/ este mégis jó./ Apa mosdik, anya főz,/ együtt lenni jó." - Zelk Zoltán verse jutott eszembe, mikor elkezdtem gondolkodni, mit írjak a családról. További gondolataimat is ez a gyermekvers generálta. Nappal mindenki végzi a munkáját, de este hazaérünk, s együtt van a család. A vacsoránál megbeszélik, kivel mi történt, hogyan telt a napja, s mi vár rá a következő napon. Azt az érzést, amit a család, az apa, az anya és a testvér közelsége, elfogadása, szeretete ad, nagyon nehéz szavakba foglalni. A költőnek sokkal jobban sikerült, mint nekem: "Ki emel, ki emel,/ ringat engemet?/ Kinyitnám én a szemem,/ de már nem lehet... Elolvadt a világ,/ de a közepén/ anya ül és ott ülök/ az ölében én."
Mindenkinek vannak szülei, vannak rokonai, és általában mindenki családban, valamilyen közösségben nő fel és él. Ebben a közegben biztonságban érezzük magunkat, szeretet vesz minket körül, van hová hazamennünk, és a boldogság érzése mellett éljük át közösen a mindennapokat. A család tehát az a hely, ahová megérkezünk. Bárhol vagyunk a világban, bármi történik velünk, a szülők hazavárnak. Mert vérükből teremtettünk, s az életük értelme vagyunk.
Kissé szentimentálisra sikerült bevezetőm után, - melyet remélem, megbocsátanak nekem - lássuk milyen új jelenségek fedezhetők fel a társadalom ősi intézménye körül. Hosszú ideje a családszerkezet átalakulásának lehetünk tanúi. Felvetődik a kérdés, hogy a jövőben marad-e még a hagyományos, házasságkötéssel létrejött családformula, vagy a felváltja a lazább, és egyre változatosabb élettársi kapcsolat? Az lesz a jövő trendje, hogy a párok egy bírósági fogalmazó előtt bejegyeztetik kapcsolatukat, és vagyonszerződést kötnek?
A családok száma a második világháború után, 1949-től egészen 1980-ig növekedett. Majd a következő évtizedben több mint 131 ezerrel, 1990 után további 27,5 ezerrel csökkent. 2001-ben Magyarországon 2 millió 869 ezer csakádban 8 millió 360 ezer ember élt, vagyis egy átlagos családban 2,91 személy élt. Míg 1949-ben 100 családra 339 fő jutott, addig 2001-ben már csak 291. A válások számának növekedése, a középkorú férfiak rendkívül magas halandósága, az újraházasodás arányának visszaesése miatt 1970 óta csökken a párkapcsolaton alapuló, s nőtt az egyszülős családok aránya és száma.
Definíció szerint a család: együtt élő kiscsoport, amelynek tagjait házassági vagy leszármazási, más szóval vérségi (vagy örökbefogadási) kapcsolat köt össze. A család funkciói: 1. termelés, 2. fogyasztás, 3. demográfiai reprodukció, 4. a gyermekek szocializációja, 5. a felnőttek pszichés védelme. (Forrás: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába)
A család a társadalom legősibb intézménye. A családok őrizték és adták tovább a társadalom kezdetei óta a hagyományt, a kultúrát, az értékeket, a hitet. A házasság intézménye az emberiség több tízezer éves története során több-kevesebb változáson átesve fennmaradt, és népszerűségéből nem sokat veszített. A keresztény kultúrkörben a házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetségét jelenti, amelyet azért kötnek, hogy egymásnak és egymással élve utódokat nemzenek és neveljenek fel. Bár a házasság a társadalomban, és különösen a gyerekek nevelésében betöltött szerepe ma is meghatározó, egyre több pár dönt úgy, hogy együttélését nem szentesíti házasságkötéssel.
A párkapcsolat fogalma nemcsak egy férfi egy nő együttlétére vonatkozik, hanem a homoszexuálisokra is, hiszen azok ténylegesen jelen vannak társadalmunkban. 2001. április 1. óta Hollandiában azonos nemű párok is köthetnek polgári házasságot és bizonyos feltételekkel gyermekeket is örökbe fogadhatnak. Eddig ez a csúcspontja annak a folyamatnak, amely már számos országban (Dánia 1989, Svédország 1995, Hollandia 1997, Franciaország 1999) oda vezetett, hogy lehetőség nyílt "bejegyzett párkapcsolatokra", illetve homoszexuális párok "civil szerződésére". Hasonló a helyzet Katalóniában, Aragóniában és Navarrában. 2000 novemberében a német képviselőház is többségileg megszavazta a "homoszexuális házasságot".
Épp a leszbikus és homoszexuális mozgalmak kezdeményezték a partneri viszony hivatalos elismerését. Franciaországban a melegházasságok ""kiváltására" találták ki a PACS-ot (ejtsd: pax). A PACS a házasság és az élettársi kapcsolat között helyezkedik el. Akik úgy érzik, hogy a házasságkötés túl nagy elkötelezettség lenne, azok a bíróságon bejegyeztethetik kapcsolatukat. 1999 ősze óta több mint 75 ezer pár választotta ezt az új családjogi formulát. A házassággal szemben az az előnye, hogy adókedvezményeket jelent a tagok számára, valamint ha az egyik fél közalkalmazott, s el akarják helyezni az ország mások végletébe, akkor a PACS megvédi. A szakítás is könnyebb, mint a házasságban, hiszen három hónapos felmondási idővel bármelyik fél kezdeményezheti a megszüntetését.
A szociológusok szerint a PACS valós társadalmi problémákra próbál választ adni. "Sokan nem akarnak szüleik sorsára jutni, akik elváltak vagy rossz házasságban élnek kényszerűen együtt. Mások nem szívesen adják fel karrierjüket, amely a párokat gyakran egymástól távol eső munkahelyekre vezényli. E helyzetekben praktikus megoldást kínál a házasság könnyített, "light" formája." (Dési András: Erős érzések, könnyített kötelmek Népszabadság)
Míg Franciaországban a párkapcsolatok "PACS-formája" hódít, addig a Amerikában a neokonzervatív Bush-kormány a család intézményét népszerűsítő nagyszabású kampányolásba kezdett.
Lehet, hogy a forma átalakul, de az érzés marad. Mert kell egy kis közösség, aki elfogad minket, aki segít, akinek adhatunk, akik számára a legfontosabbak vagyunk. A társadalom számára is kell a család, hiszen a kisgyermek a szülei nevelése által tanulja meg a társadalmi szabályokat, vagyis a család az elsődleges szocializáló intézmény.
Hálás vagyok, amiért családba születtem, jó visszagondolni kisgyermekkori emlékekre, s bárhol vagyok a világban, jó tudni, hogy van, aki hazavár, aki aggódik miattam. Sajnos, édesapámat elszólították már az égiek mellőlem, csak az emléke marad, hogyan vigyázott a mi kis családunkra. Mert számára mi voltunk a legfontosabbak és én, a lánya, akit képére formált a Teremtő...
