Toleráns embernek tartom magam, de be kell vallanom, ez a fok mindig problémát jelentett számomra. Mivel az élet olyan helyzetbe hozott, mikor határozott álláspontot kell képviselnem ebben a kérdésben, újra gondolom az érveket és ellenérveket, hogy a végén egyértelmű legyen a konklúzió.

Első kifogásom a nyelvi különbség, hiszen a szerelmet megvallani még anyanyelven is nehéz. De ez nagyon gyenge kifogás, hiszen a kommunikációban mindössze hét százalék szerep jut a szavaknak, a többi a test, a hang, a gesztusok, a mimika eredménye. Tehát a testbeszéddel is tudjuk kommunikálni a szívünk üzenetét. A másik a nyelvtudás, mely nélkül a modern ember már létezni sem tud. Ott vannak a világnyelvek és a nyelvtanulás képessége, ha nincs közös nyelv, akkor hipp-hopp megtanuljuk a másik nyelvét. Egy ellenérv kilőve...

A másik nagy kifogásom, ha a sors összehoz egy idegennel, akkor hazát kell választani. Mindig riasztott az a gondolat, hogy el kell hagynom a hazámat, a családomat, a barátaimat, a helyet, ahol élek, a megszokott környezetet. Valahogy úgy érzek én is, mint Radnóti Miklós a "Nem tudhatom"-ban:

"Itthon vagyok. S néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom"

 De a társamtól sem tudnám azt kérni, hogy hagyja ott szülőhazáját. Tehát ez egy nehéz, akár a kapcsolat végét jelentő kérdés lehet - részemről. Persze, ha a társ Magyarországot választja, akkor ez a kifogásom is tárgytalanná válik.

Mindig kerültem az ilyen nehéz helyzeteket. Belső parancsom arra utasított, hogy idegenekkel nem szerelembe esni, csak barátkozni!

S most elkezdek ellentmondani magamnak, mert szót kér az igazán toleráns énem, az, mely képes a másik személyt feltétel nélkül elfogadni. Számtalan jól működő, igazán boldog párkapcsolatot, vegyes házasságot ismerek. Ők azt mondják, hogy a kulturális különbségek könnyen legyőzhetők, a másság szinte megspékeli a kapcsolatot. Van olyan barátnőm, aki a magyar férfiakban nem találja meg azt, amit keres, s rendre külföldi barátai vannak. Mindenki azt mondja, ha igazán erős a szerelem érzése, akkor minden felmerülő problémát tudnak kezelni.

A konklúzió az, hogy a szerelem nem nemzetiségfüggő. A szerelem olyan valami, mely képes mindent legyőzni: a földrajzi távolságot, a nyelvtudás hiányát, a különbözőségeket. Mindent. Ha elég erős... Mert a szívünk igazából toleráns tud lenni...